Rajtam kivül más is volt már úgy hogy rosszul kezdte és megváltoztatta a hozzáállását mert nem birta tovább?

A 11-es által javasolt Ranschburg Jenõ előadás valóban nagyszerű. Fantasztikus ahogyan beszél, minden szava igaz és megszívlelendő.

Az emlékezést nem úgy értettem, hogy azért lesz lelki sérült, mert emlékszik rá, hogy nem vetted fel mikor sírt.

Ez tudat alatt lesz benne, sejtszinten.

Azt tanulja meg ezáltal, hogy ő nem szerethető, egész életében szeretetért fog kuncsorogni és ezért képes lesz akár egy olyan kapcsolatban is benne maradni, ami számára megalázó, ahol durván bánnak vele. Persze nem 100%, hogy így lesz, de megvan az esélye.

Élő példa én vagyok. Anya mesélte, hogy hiába sírtam kisbabaként, ő sem vett fel, mert apa nem engedte neki azzal a címszóval, hogy "elkényeztet" (megjegyzem, már elváltak...).

Felnőttként sokáig nem tudtam szeretetet adni és mai napig vannak önértékelési gondjaim.

Tehát még egyszer leírom, hogy a lehető legrosszabbat teszed, ha sírni hagyod azt a pici emberkét, aki még nem tud beszélni, nem tud odabújni hozzád, egyetlen kifejezőeszköze a sírás és ő így közli, hogy szüksége van rád.

Pedagógus minkét szülőm, úgyhogy kisebbfajta tanfolyamot tartottak szülés előtt - szakmai és személyes tapasztalat alapján.

A sírni hagyásnál azért ne végletekben gondolkdjunk, miszerint egy nyüsszentésra felkapjuk vagy órákig hagyjuk sírni. De érdemes pár percig hagyni, ha nem tudunk tényleges okról.

Én kb 6 hetes kora óta már kihallom a sírásából, testbeszédéből, hogy mi a baja. Máshogy sír, ha éhes, ha afáj a hasa, ha álmos vagy ha túlbrunyálta a pelenkáját.

Néha pont az a 2-3 percnyi várakozás oldja meg a helyzetet, amíg nem ugrok oda felkapni. Ha 2-3 perc után is sír, akkor odamegyek és felveszem. De mondom, ha tudom, hogy éhes, pelenkát kellene cserélni rajta, akkor nem várok.

Engem tovább is hagytak sírni (ötletük se volt, hogy miért sírok, ezért élt a "hadd sírja álomba magát" elv időnként) és köszönöm, de boldog embernek tartom magam, a szüleimmel is kiegyensúlyozott a viszonyom.