Lelkiismeretfurdalás? 3 hetes kisfiam "kiasztott".

TEljesen igazad van, bármit teszel, meg annak az ellenkezőjénél is :)

Ha abban a pillanatban ezt gondoltad jónak, ne bánkódj rajta. Épeszű anya kell a gyereknek, még baromi sok évig...

nyugi, tényleg.

Nekem már 2 éves múlt a kislányom és a mindenem.

Kicsiként is az volt, de az más. Nagyon más! :)

Egyszer, mikor kb 2-3 hós lehetett, nagyon keveset aludt éjjel és sokat volt fent mindig is, ill kelt és néha nehezen aludt vissza. Kb fél éve szűnt ez meg. :(

Szóval hulla voltam és iszonyatos fejgörcsöm volt.

Én NEM kértem volna senkit arra, hogy vigyázzon a babámra, míg pihenek, még anyumat sem, de mivel a szomszédban lakik és épp itt volt, látta, hogy nyűgös és tudta, hogy álmos vagyok, kérte, had vigye el pár órára, és mondta, hogy addig aludjak. :)

Nem akartam belemenni, mert én is úgy voltam vele, hogy bármire képes vagyok és az ÉN gyerekemet miért vigye el bárki, hogy alhassak, ÉN vagyok az anyja és ez kész vicc!!

Nagy nehezen belementem.

Az ablakból néztem, ahogy elmennek és sírtam!!!! ÉN, aki hihetetlen erős csaj vagyok és nem egy kiborulós.

Bántott a dolog, de nagy nehezen elaludtam és egy nagy pihi után jobb lett minden.

Igazából sok sok ilyen dolog lesz még, ami miatt bántani fog a lelkiismeret, de kicsit lazán kell venni a dolgokat. :)

A legjobb, hogy mindig a legjobbat szeretnéd a kicsinek.

Csak így tovább és ha Te igényled, néha add oda a rokonoknak kicsit. Mindenkinek jót tesz. :)

A sírás meg... Sajna eltart egy darabig, de sokat vedd magadhoz, ölelgesd, figyelj Rá és úgy talán hamarabb múlik. Elkapatni meg később lehet. ;)

Sok boldogságot!