Emlékszel még a baba előtti életedre?

Én arra emlékszem, hogy mindig olyan vágyakozva nézegettem a bababoltok és játékboltok kirakatát, és arról ábrándoztam, bárcsak vehetnék ilyen holmikat, meg óvónő lévén mindig volt valami hiányérzetem, hogy szeretem ugyan az ovisaimat, de ez kevés, valami plusz hiányzik. Mert ha egy ovis ügyes, okos, az elsősorban a szüleinek a büszkesége. Persze, valahol az enyém is, de nem eredendően.

És amikor megszületett a kislányom, a legelső érzésem az volt, hogy végre értelmet nyert minden vágyam! :-) Van kinek játékot, babaholmit venni, és mindent, amit magamban gyűjtögettem, most átadhatom valakinek. Tényleg egy ilyen "megérkeztem oda, ahová vágytam" érzésem volt.

Most meg van már a második babánk is, vele még teljesebb a teljesség érzés! Igazán igazi család vele együtt lettünk.

Nekem leginkább az alvás hiányzik a régi életemből.

Néha felrémlik bennem, hogy milyen volt a kislányunk nélkül. De olyan furának tűnik az az időszak.

Mindig rohangáltam, fáradt voltam, dolgoztam reggeltől estig.

Most sem sétagalopp, de össze sem hasonlítható a "két életem". :)

Nekem sokszor hiányoznak a csavargások, nyaralások, bulik. Nem a régi életem hiányzik, hanem inkább az hogy valakire rá tudnám bízni a 10 hós lányomat, és végre elmehessek a férjemmel egyet szaunázni, vagy vacsorázni, vagy épen a sógoromék lagzijába.

Még eleinte sokat gondoltam a barátaimra, akik mostanra már elhagyták a telefonszámomat, az a kevés aki maradt, meg egymást ócsárolja. Milyen fura kívülről látni őket! Na ez nem hiányzik már.

A lányom és a férjem mindenért kárpótolnak, és mindenkinél fontosabbak.

Hát igen, én is épp szilveszterkor gondolkodtam el azon, hogy évekkel ezelőtt ilyenkor már tűkön ültem, hogy induljunk már a buliba, meg mit vegyek fel, meg jaj de izgi lesz. Szentségtörés lett volna szilveszterkor otthon maradni.

Most meg a nagyobbik gyerekem 9-kor bealudt, a pici babámnak meg felment a hője, úgyhogy mellette virrasztottam az ágyban egész éjjel, a férjem meg (akinél szintén nem fordulhatott volna elő korábban, hogy szilveszter este ne óriási társaságban bulizzon), végigszörfözött a tévécsatornákon, majd még éjfél előtt lefeküdt aludni. És másnap mindenki nagyon boldog volt, hogy a babának lement normálra a hője, eszünkbe se jutott azon sopánkodni, hogy kimaradt a buli! :-)

Milyen vicces az is, hogy pl. mennyire tudunk örülni egy babakakának! :-))) Mikor a nővérem pelenkázta 10 éve nálunk a kisfiát, és nagy hangosan örömködött a kaki fölött, teljesen hülyének néztem! Most én is örülök, ha volt cucc a pelenkában, és még csak büdösnek sem tartom (anyatejes)! :-)