Túlságosan önálló, vagy ez így normális?

Szerintem nem baj.

Minden gyerek más, mások az igényei, máshogy szeret dolgokat.

A fiam pont a tiéd ellentéte volt, a wc-re sem tudtam kimenni úgy, hogy ne sírjon vagy ne jöjjön utánam.:) De mindez másfél éves koráig tartott, onnantól fogva olyan szinten felfedezte a világot, sok minden elkezdte érdekelni és elvan azóta. Ha úgy van, akkor ehhez vagy ahhoz igényli a közvetlen közreműködésemet, de amúgy elvan úgy, hogy csak azt igényli, hogy a közelben legyek, így bármit meg tudok csinálni nyugodtan.

De vannak gyerekek, a tiéd is ilyen, aki viszont kezdettől fogva így van a dolgokkal.

Szóval, ha egyébként szoktál vele foglalkozni, ha egyébként napi szinten bizonyos időt igényel veled, de a többiben elvan maga, akkor jó ez így is.:)

Jó neked és én nagyon irigy vagyok :)

Én elsőre egy igazi rosszcsontot szültem :) tényleg egy percre sincs meg nélkülem, úgy mint a 2-nek. néha kiborulok és irigylem az ilyen szülőket, de aztán mindig rájövök, hogy nekem ő a gyerkőcöm, őt így kell szeretnem :)