Szerintetek túlzás vagy normális anyai aggodalom?

én lányom is kb. 11 hónapos volt, amikor elóször megbetegedtem. Én is nagyon aggódtam, jó én nem sírtam, de nagyon gyomorgörcsöm volt. Szóval én is túlzásba vittem akkor. De azóta már 2 gyerekem van és belejöttem.

De akkor, az első alkalommal nem voltam idegbeteg és a férjemmel is tökéletesen működött a házasságunk.

nem értem, hogy miért kell egyből depresszióval társítani az aggodalmat? Meg az idegi kiborulásokkal?

van valami összefüggés talán? (ez tényleg kérdés)

én nem vagyok depresszióra hajlamos, sosem voltam az, mégis aggódós típus vagyok, a mai napig a legnagyobb félelemem, hogy elrabolják a gyerekemet. Ezért nagyon óvatosan engedem el őt (őket) akárhová. Most akkor depis vagyok? (költői kérdés)

az én lányom 7 hónaposan kapta el az apjától, ráadásul neki rossz kedve is volt, nem evett nem aludt éjjel rendesen, ha letettem sírt vagyis inkább üvöltött.

Túlélte egy pár napig tartott minden rendben vagyis hát az orra folyik még kicsit.

Lazíts egy kicsit, menjetek sétáljatok egyet ilyenkor is kell neki a friss levegő :)