Ti is kiakadtatok volna a helyemben? Miért kell a másfél évesem cukorral és csokival tömni?

Egy házban élünk (még 3 hónapig) a 70 éves mamámmal és a testvérével,de külön szinten. Amikor Mamám dolgozik ( és a párom is ugyebár),akkor Mamám tesója állandóan feljárkál hozzánk. Ez nem is lenne gond,de mindig hoz valami csokit és akarja adni a fiamnak. Ez sem gond,néha kaphat csokit,de nem ebéd előtt. Amikor megkérem,hogy ne adjon neki,akkor mintha már csak azért is csinálná és tömi a gyerekbe,ha 1 percig nem vagyok mellette,vagy nem figyelek oda. Ma elszakadt nálam a cérna,mert világosan megmondtam,hogy nem ehet cukrot és amíg pakoltam,addig a konyhában adott neki... Ahogy megláttam,kérdeztem,hogy mit eszik és csak röhögött,mint valami idióta. Rákiabáltam,hogy megint mit adott a gyereknek? És mondta,hogy karamellát. Elküldtem a P...ba,kérdeztem tőle,hogy hogy lehet ennyi esze felnőtt létére,miért kell az ellenkezőjét csinálni annak,amit mondok? Ő meg csak vigyorogva néz a fiamra és mondja neki,hogy hallottad? Hát komolyan mondom,még mindig remegek az idegtől. Ez már legalább a 20.ilyen eset.... Miért nem lehet tiszteletben tartani a kérésem? Miért kell mindig tömni valami sz.rral a gyerekem,ráadásul úgy hog kifejezetten megtiltottam? Na most,szerintetek túlreagálom,vagy tényleg jogos a felháborodás?