Kezdőoldal » Gyerekvállalás, nevelés » Babák » Anyukák, nektek a párotok...

Anyukák, nektek a párotok mennyit segít a gyereknevelésben? Pl. Mikor kicsi volt, pár hónapos elvolt a babával? Volt hozzá türelme?

Figyelt kérdés
2014. márc. 31. 08:39
1 2
 11/17 anonim ***** válasza:

Mi úgy vágtunk bele a "bizniszbe" :), hogy közösen, mindent.


Ez a gyakorlatban úgy festett, hogy ő épp a phd utolsó évében volt, amikor megszületett a lányunk (ez egy lazább munkarendet jelentett, volt nap, amikor csak itthonról írta a cikkeit, be sem ment), én meg nappali tagozaton tanultam pszichológusnak. Májusban született a kiscsaj. Az első időszaktól kezdve tápszeres volt, és kétszer kelt éjjel, egyszer éjfélkor - ilyenkor a férjem többnyire még ébren volt, ezeket az etetéseket ő csinálta mindig, és egyszer négykor, ez volt az én részem. Szeptembertől már aktív félévem volt, egyéni tanrenddel, hetente csak 2x voltam bent másfél órát, akkor mindig a férjem volt a lányunkkal. Imádta ezt az időt, érezte a saját kompetenciáját a gyerekkel, sétáltak, levegőztek, otthon bohóckodott vele, de simán tisztába is tette, lefektette, megetette, tehát mindent el tudott intézni körülötte, ha úgy hozta az élet, vizsgaidőszakban ez nagyon jól jött, hiszen a vizsgák, ügyintézesek miatt elég össze-vissza jártam be az egyetemre. Közben ügyelt is, de ennyi volt az osztályos munkája, tehát havonta kb. 5 alkalommal volt ügyeletes, akkor 24 órát dolgozott, és egy napot otthon volt, ilyenkor ahogy hazaért, már be volt zsongva, hogy egész nap velünk lehet, és mentünk ide-oda, pedig volt, hogy egész éjjel csak betegeket látott el, le sem feküdt, azaz 25 órát volt egyhuzamban ébren, majd velünk kószált még 3-4 órát, és csak akkor feküdt le, ha a kislányunk is elaludt. A saját bevallása szerint élete legjobb időszaka volt ez. Utána elkezdte a rezidensi éveit, én befejeztem az egyetemet, ekkor volt 11 hónapos a lányunk, és ilyen formában elmaradtak a heti 1-2 közösen töltött óráik, így az volt a férjem ötlete, hogy én mehetek szabad foglalkozásra, míg ők csellengenek, állatkerteznek, játszóházaznak, mert szerette ezeket az apa-lánya délelőttöket. Tehát átlagosan volt havi 4x 2-3 óra, amikor ők ketten valamit csináltak, én meg egy picit kikapcsolódtam, vagy ha éppen úgy adódott, akkor természetesen mentem velük. :)


Most már mindjárt 2 éves a lányunk, a szerelem egyre-egyre nagyobb, továbbra is nagyon ragaszkodnak egymáshoz, csak most már bűvült a programjaik köre, és az ügyelet utáni "apa-lánya" délelőtt még mindig megvan. :) (Hétvégén meg férj-feleség délelőtt van, nagyik jóvoltából, olyankor meghálálom, hogy ő a világ legjobb férje ;)).)

2014. márc. 31. 13:44
Hasznos számodra ez a válasz?
 12/17 A kérdező kommentje:
Köszönöm a válaszokat. Az én párom az első hónapban igazán sokat segített,aztán ez így valahogy lecsökkent. Most 5 hós a babánk. Kicseréli ő a pelenkát,meg is fürdeti,de mikor vigyázni kell rá,mert elmennék itthonról például,az már nem tetszik neki. Azt mondja,"nincs kedvem vagy nincs türelmem nem vagyok egy babázós apuka". És nyugtatót is szed be néha ha elmegyek (heti két alkalom) és neki kell vigyázni a kislányra.
2014. ápr. 1. 06:22
 13/17 anonim ***** válasza:

??? Nyugtatót???


Minek? Miért? Ki írja fel neki?!?!


Nem tudom megérteni, hogy hogyan történik itthon, hogy emberek cukorkaként, alkalomszerűen nyugtatóhoz nyúlnak.


A nyugtatók receptre írt alkoholnak felelnek meg, ugyanazon a receptoron hatnak, lényegében a hatásmechanizmus is megegyezik. Ha csak így képes vele lenni, akkor én nem bíznám rá.

11-es voltam

2014. ápr. 1. 08:43
Hasznos számodra ez a válasz?
 14/17 anonim ***** válasza:
5 hónapos gyerek mellett nyugtató? És mi lesz később? Komolyra fordítva. Én biztosan nem hagynám a gyereket egy benyugtatózott emberre. Ahogy nől a gyerek, egyre jobb reflexek kellenek hozzá.
2014. ápr. 1. 09:22
Hasznos számodra ez a válasz?
 15/17 A kérdező kommentje:
Ez ilyen természetes nyugtató,recept nélkül kapható. Annyira nem vészes azért,hogy ne tudja ellátni a babát. Ami engem zavar,hogy nincs kedve,nincs türelme hozzá.
2014. ápr. 2. 09:00
 16/17 Peppancs válasza:
Én is a szerencsések közé tartozom:) A férjem nagyon sokat segít. Míg kicsi volt (most 8 hónapos tehát most sem nagy) büfiztette, pelenkázta, sétálni vitte. Mostanában már nem eszik éjjel így ha felkel a kislányunk ő megy be hozzá. Van hogy ő altatja este, fürdés előtt játszanak, d van olyna is hogy ő főz valami finomat (általában szombaton). Szóval megfogtam az Isten lábát:)
2014. ápr. 2. 15:36
Hasznos számodra ez a válasz?
 17/17 anonim ***** válasza:
Levagyok sulytva hogy en vok az egyetlen itt akinek semmit nem segit a parja. Nagyon szomoru vagyok:((. Anyukak akiknek segit a parjuk, becsuljetek meg oket nagyon!
2014. ápr. 2. 16:14
Hasznos számodra ez a válasz?
1 2

Kapcsolódó kérdések:




Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!