Rögtön sír ha átfordul, utál hason lenni. Hogy fog így megtanulni majd kúszni, mászni?

Szoktatni kell a hasaláshoz (eddig is kellett volna).

Lehet feszes egy kicsit az izomzata, azért utálja ennyire. Nézesd meg egy gyógytornásszal, ha csak ez a gond, egy-két kezelés is csodát fog tenni! :)

Nem ülteted, ugye?

Az enyém meg mindig hason szeretett lenni, és csak úgy aludt el :)

Bár nem tapasztalatból írom, mert nekünk ilyen gond nem volt de próbáld meg hogy hátonfekszel és magadra teszed hason, vagy mikor hasra teszed valami kedvenc játékot, vagy valami jó színeset stb. szóval ezeket mutogatod neki.

Vagy lehet valami színes szőnyegre tedd, szóval hátha motiválja.

Amúgy biztos meg fog tanulni majd mindent, ne izgulj, de inkább motíváld valamivel, hátha.

Ha 5 percet kibír hason, az már nagyon jó. Nekünk kb fél-egy percet bírt ki. Amint hasra fordult, megijedt vagy elfáradt nagyon gyorsan, majd üvölteni kezdett. Hiába nyugtattam, taknya-nyála összefojt és már levegőt sem vett, annyira világfájdalma volt. Ez az a korszak, amikor már tud valami újat csinálni, de még megijed az eredményétől. El fog múlni.

Nekünk rajtunk volt hason, mert a mellkasunkra fektetve elvolt elég jól. Ott gyakorolgatta a fejemelést, a mozgásokat, a fejfordításokat. Aztán pár hét alatt már a saját hasrafordulásától sem ijedt meg. Utána már bírt 5 percet is, akkor láthatóan elfáradt és sírni kezdett. aztán szépen lassan kitolódott és egyre többet bírt hason lenni.

Szerintem inkább orvos fogja észrevenni.

De a gyerekemnek a csípője volt kötött, ami úgy látszódott, hogy nem lehetett annyira terpeszbe tenni a lábát, mint a másikat.

Az hogy a nyaknál hogy lehet észrevenni egy laikusnak nem tudom...... Vannak orvos válaszolós honlapok, ott esetleg kérdezz egy gyerekorvost.

Amúgy lehet csak szimplán bosszantja, hogy még nem tudja addig tartani a fejét amíg szeretné.

Vagy még úgy lehetne hogy a mellkasa alá teszel valamit, plédből egy hengert vagy párnát és próbálja meg emelni a fejét, de itt is sírni fog tuti. Ez a nyakának jó torna lenne.

Én azt mondom, hogy nem kell erőltetni. Az én kisfiam is ugyanezt csinálta, de ő 1 percet sem bírt ki hason, rögtön üvöltött. Én nem kínoztam, ösztönösen úgy éreztem, hogy majd elkezd kúszni, ha megérett rá. Így is lett, amikor már kialakult benne az igény, hogy helyet változtasson, szépen hason maradt, próbálta kinyomni magát és szép lassan el is kezdett kúszni, majd mászni. Már 2 éves, teljesen normálisan fejlődött, utólag örülök neki, hogy hallgattam a megérzéseimre és nem kínoztam feleslegesen, nem utáltattam meg vele a mozgást.

Neked is ugyanezt javaslom, ráér még, előbb-utóbb magától rájön, hogy ha hason van, el tud mászni, és máris izgalmas lesz neki.