Hogy koncentráljak a koraszülött babámra, ha most halt meg az édesanyám? :- (

Hasonlóan jártam, mint Te. Decemberben 4 nap különbséggel született meg a kisfiam, és hunyt el az Anyukám. (Igaz, hogy a babám nem koraszülött, és Anyu is kórházban volt, de a lényegen, azt hiszem nem változtat.)

Mindenkitől azt hallottam, hogy milyen kemény csaj vagyok, hogy végig tudtam csinálni a kórházi napokat Anyuval 9 hónapos terhesen, aztán meg a szülést, és nem őrültem meg. Valahogy nem éreztem tehernek. Ez volt a dolgom. Amikor nekem volt Anyura szükségem, Ő segített, most neki volt szüksége rám. Amikor pedig a pici megszületett, minden figyelmem rá és a nagyobb testvérére irányult. Borzasztóan hangzik, de nem lett volna szabad. Gyászolnom kellett volna, legalább egy kicsit.

Sokan mondták, hogy majd később jön ki rajtam a sok stressz, de nem hittem el.

Eltelt 3 hét, és onnantól kezdve folyamatosan testi tüneteket produkálok. Szombaton már március lesz, ami azt jelenti, hogy 2 hónapja vagyok folyamatosan beteg, és akármelyik orvossal beszélek, mindenki a lelki terhekre vezeti vissza. Merthogy terhesség+szülés+halál= legyengült immunrendszer. Sima náthával kezdtem, amiből nem tudtam kikavarodni, aztán jött egy bordaközi idegbecsípődés, majd durvább nátha. Elkezdett a kézfejem és a lábfejem viszketni, de úgy, hogy véresre vakartam. Újabb bordaközi idegbecsípődés, és innentől a hátamon lévő összes ideg becsípődött. Mire az egyikből nagy nehezen kijöttem, jött egy másik. Senkinek nem kívánom. Folyamatosan gyógyszert szedek, és masszőrhöz járok, hogy egyáltalán a napi feladatokat el tudjam látni.

Ha elfogadsz egy tanácsot, menj el pszichológushoz. Iszonyú terhet kaptunk, kell hozzá a segítség.

Ha gondolod, sorstársként írj privit, beszélgessünk.

Részvétem.