Ti mit tennétek, ha ez a kép fogadna titeket, ha a gyereket az apjával egyedül hagynátok kicsit?
"nappaliban minden játék szétdobálva, fél banán, kifli, kuki a szőnyegbe döngölve, a mosott, de még ki nem vasalt ruhákból egy pofás vár a kisszoba közepén, tele nápolyival, a fürdőkádban 3 narancs, és egy cipő (?), a férjem a gyerekszoba szőnyegén, fakanállal a pólójában, a kisfiam a zoknisfiókban aludt. "
Egy kérdésnél olvastam, és a kérdező örült neki...
"....ez mennyire rendszeres vajon..."
Ne haragudj de úgy fogalmazol és törődsz ennek a családnak az adott napjával, mintha valami szocis lennél és ezt a családot kellene kivizsgálnod.
Annyival szebb lenne a világ ha nem lennének Magdi anyusok...
Hogy a kérdésre válaszoljak: aranyos történet, történt hasonló, jót röhögtem aztán közösen elpakoltunk. Ennyi. Bár azon már nem röhögtem volna ha megtudom hogy valami unatkozó pletyófészek ezen rágódik a neten és még meg is akarja vitatni egy csapat idegennel. Bár ahogy magamat ismerem csak legyintenék és megkérdezném, egyébként van-e barátja vagy családja, hogy ennyire unatkozik, mert ha nincs átjöhet hozzánk néha scrabble-özni vagy teázni.
Gyerek alszik a zoknis fiókban, atomjaira tépett plüssmacska, meg szaros pelenka az asztal alatt...
ez nekem minden, csak nem aranyos.
De nem vagyunk egyformák.
Unokatesómnak két kisgyereke van, a kisebbik a keresztlányunk is. Megkért, hogy kísérjem el egy dokihoz, akit én már korábbról ismertem, gyerekeket ledobta a férjemnél addig nálunk.
Eléggé hasonlóan nézett ki a lakás, mire vissaértünk. Mondjuk épp rendrakósat játszottak, a gyerekek irányításra hatalmas vigyorral pakoltak el.
Engem különösebben nem zavart, segítettem én is pakolni. Amikor vizsgaidőszakom volt, akkor gyerek nélkül én is csináltam ekkora kupit, a férjem szó nélkül elpakolt utánam minden nap, mondván én inkább tanuljak.
1-es válaszoló!! Neked miért savanyú az az anyuka, aki nem felhőlten örömmámorban úszik, mikor egy ilyen képre ér haza?
Én is olvastam a kérdést- és tényleg van sok túlzás benne, de én bevallom őszintén, hogy mikor a sok házimunka, gyereknevelés, mindennapi egyéb dolgok-gondok, rohanások stb. után- mert én is kisgyerekkel vagyok itthon, elmegyek 2,5órára és arra megyek haza, hogy a viszonylagos rend helyett egy káosz van a házban, én nem repesnék boldogságomban. De ezek szerint ez egyenesen arányos azzal, hogy savanyú vagyok?
Ezt milyen pszichológiai iskolában tanítják??
olvasni vicces, átélni kevésbé.
az arany középút híve vagyok, és különösebb rendmániám sincs, viszont ha szó szerint ez a látvány fogadott volna mikor hazamegyek, akkor minimum egy idegrohamot kapok.
olyan szentbeszédet tartottam volna drágajó férjuramnak hogy egy életre elmegy a kedve az idióta viselkedéstől. bár ha jobban belegondolok, akkor nem néznék ki belőle ilyen mértékű pusztítást.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!