Változni fog a fiam viselkedése?

Ezt nem úgy kell felfogni, hogy nem szeret, mert nem ez az oka. Ő egyszerüen ilyen, ez a habitusa, ezt igényli és ennyit. Lehet fog változni, de valószínübb, hogy már nem. Ne szomorúan gondolj erre, mert ő ezt meg fogja érezni, tudd, hogy szeret, mert szeret, de ő nem az a pusziszkodós fajta, és ennyi. Nincs semmi mögötte.

Unokabátyám lánya is ilyen, se mosoly, se puszi, se ölelés, szinte semmi életkedv...ez van.

Az én fiam 21 hónapos, és ő sem volt soha az az igazán bújós, puszilkodós gyerek. Önálló, tesz-vesz legényke, aki csak akkor bújik, ha álmos, vagy ha valami bánata van. (Akkor viszont nagyon.) Az a tapasztalatom a fiús anyukáknál, (babaúszáson, játszóházban) hogy a kisfiúk között közel sem olyan gyakori a bújós baba, mint a lányoknál.

Szerintem el kell fogadni, ők ilyenek. Persze ettől még lehet próbálkozni, kedveskedni, és ki kell mutatni a szeretetünket. Mert attól még, hogy ő nem ölelget, szüksége van a szeretetre...

Én azzal szoktam magam megnyugtatni, hogy önálló, határozott kis pasi a fiam, aki még éppen csak rájött arra, hogy ő egy külön egyéniség, és most a korából adódóan is az a dolga, hogy elkezdjen "elszakadni" Anya öleléséből, és nekiálljon felfedezni a világot. Ha szüksége van biztatásra, mindig ott állok mögötte. De hagyom, hogy ő döntse el, mikor van szüksége rám. Pár év, és abba a korba érkezik, amikor mindenben a szülei kedvét keresi majd, és meg akar majd felelni, talán akkor könnyebben jönnek majd a puszik is...