Mikor tettétek külön szobába a gyerkőcöt?

Mi most, 2 éves korában.

De csak azért, mert találtunk egy kihagyhatatlan ajánlatot, egy jó kis gyerekbútort (igaz, már volt bútora, de át kellett rendezni a szobáját, mert addig mindenfélét ott tároltunk), és ha már szépen megcsináltuk, akkor be is költözött.

Ha ez nem jött volna így hirtelen felindulásból, még biztosan nem költöztettem volna át, mert még ébred éjjel többször is, így most át kell szaladgálnom hozzá (igaz, hogy kicsi lakás, így közel van így is, és ha sokszor ébred, akkor átviszem magam mellé).

Ő teljesen természetesnek vette, mintha mi sem történt volna, bár az ő szempontjából nem sok minden változott, ugyanúgy velem alszik el, és ugyanúgy átmegyek éjjel, ha ébred.

Amúgy már régen leesésgátlós ágyon aludt a mi szobánkban is, tehát akkor is csak mellé feküdtem éjjel, aztán csak visszamásztam mellőle a saját ágyamba.

Ő úgy csinált, mintha mindig is ott lakott volna, délután is ott alszik, még hamarabb is elalszik mint a másik szobában (persze akkor is mellette fekszem).

Először 7 hetes volt, amikor a saját szobájába került. Nem is volt gond egy darabig. Csak kb. olyan 11-12 hónapos kora körül sokszor ébredt visítva éjjel. Akkor még nem tudtuk,hogy mi a baj, de sokszor csak akkor nyugodott meg,ha kettőnk közé vettük. De még úgy is nehezen! Aztán ez így is maradt. Ha felébredt éjjel, sírt, akkor vittük át közénk.

Kiderült,hogy tejallergiás szegény és fáj a hasa, azért sírt ennyire.

Elkezdtük a diétát, és már nem fájt a hasa, de ugye megszokta,hogy éjjel köztünk alszik. Viszont annyira mocorgós,hogy lehetetlen még a 180 cm-es ágyban is vele aludni. Így nyár elején kb. másfél évesen visszaszoktattuk a kiságyba. Az első két hét volt keményebb, de megszokta.

Szia!

14 hónapos volt, mikor saját lakásunk lett. 2-3 hétig még velünk aludt egy szobába, de a saját ágyában. Nem egész 15 hónapos volt, mikor áttettük a szobájába. Mit ne mondjak... sokkal jobban alszik egyedül, mint velünk. :)

Kisfiam 2,5 éves. Születésétől kezdve velem alszik. Eleinte saját kiságyában közvetlenül az én ágyam mellett aludt (ekkor laktunk 36 m2-en egy szobás lakásban). Aztán amikor 1,5 éves volt, elköltöztünk és kihúzható ágyunk lett. Azóta abban alszunk. Mi nagyon szeretjük így. Volt, hogy nem aludtam otthon egy 4 napos képzés miatt és semmi baj nem volt. Elaludgált az ágyunkban egyedül. Nagymama él velünk, így a két szobából az egyik un. közös. Nappal a gyerek szobája, tele játékokkal, éjjel a nagymama alszik ott, így nincs is más lehetőségünk...

Jövőre (kb. 3,5 éves lesz) tervezünk egy költözést, akkor ügyelni fogok arra, hogy legyen végre saját kis szoba-birodalma és akkor már ott fog aludni. Az még a jövő kérdése, hogyan lesz bevezetve a külön alvás... de szerintem nem lesz gond.

A cumiról is azt hittem, hogy soha nem fog leszokni, az egyik nap még abban a fázisban voltunk, hogy egy percre sem vette ki a szájából, következő napon pedig kiharapta a cumiját és én nem vettem újat, arra jött rá, hogy úgy már nem is olyan jó, így letette, 1-2-szer említette azóta.

Ezt csak azért írtam, mert szerintem változnak folyamatosan és néha hirtelen. Így, ha lesz saját kis szobája, akkor elmondom Neki, hogy az az övé és én a másik szobában leszek mindig, amikor csak akarja, átjöhet.