Nagyon anyás én nagy figyelmet igénylő kisemberek anyukáinak tanácsaira lenne szükségem. Ti hogy oldottátok meg?

A leírásod alapján az én fiam is hasonló, ő is 14 hónapos. Én imádom, hogy ilyen kis bújós, és most már kimutatja, hogy kit kedvel,stb. Maximálisan ő az első számomra, úgy vagyok vele, hogy miatta vagyok itthon, nem a háztartás miatt, így én azon nem idegesítem magam. Viszont azért pár dolgot csinálok mellette, legalább látja, segít a dolgokban. De vannak ragaszkodósabb napjai - pár napja pl hajszárítás közben odatelepedett a lábamhoz, lefeküdt a fürdőszoba szőnyegre, míg be nem fejeztem, aztán meg főzésnél a konyhakőre feküdt le a lábamhoz (miután kb 10-szer próbált behúzni a kezemnél fogva a szobába, hogy menjek játszani vele). Amint végzek a dolgommal, természetesen leülök hozzá és jót mókázunk, de attól még nem árt neki, ha látja, hogy néha anyának van más dolga is. Én örülök, hogy a kisfiam már így ki tudja mutatni az érzelmeit, nem marad ez sokáig, ettől nem félek :)

Nézd a pozitív oldalát, élvezd ezt az időszakot!

21 hónapos, "ölbebaba", amennyire lehet, szerencsére csk kb 11kg, még bírom.

amit tudok, úgy csinálom, hogy lássa, segít mindent, odahoz, elővesz, stb, persze lassabban, mintha én csinálnám, de ez jó így neki, ügyesedik a keze, fejlődik az értelme, főzni sokszor úgy szoktam, hogy a konyhaszekrényre ültetem, ami veszélyes, de közben fogom, tartom, nem esik le, 100 szemmel figyelem. vagy szoktam a földön ülve krumplit egyebet hámozni, stb, a lényeg, hogy lássa. takarítani is segít :-))

kb 15 hónapos koráig még előre kötve hordoztam, aztán már csak hátul bírtam, de úgy nem szerette.