Miért baj, hogy van életünk a kislányunk születése után is? Ez miért zavar másokat?

Fél éves a kislányunk.A terhességem alatt sokszor hallottam,hogy "na,majd a baba születése után más lesz minden,nem fogunk folyton barátokhoz járkálni és hozzánk se fognak folyton jönni,mert hulla fáradtak leszünk,kedvünk sem lesz semmit csinálni","a baba miatt meg kell tanulnom főzni" és semmire nem lesz időnk.

De nem ez történt (szerencsére),ugyanúgy eljárunk mindenhova,a pici is imádja a társaságot és nem érzem,hogy folyton kimerültek lennénk.

Viszont többen mondták,hogy nem normális,hogy másra bízzuk a lányunkat (párszor vigyáz rá egy néni,akit több barátunk is ajánlott) és hogy sose vagyunk itthon.

Pár családtagunk is próbál beleszólni ebbe,de nem értem,hogy miért baj,hogy nem a 4 fal között ülünk és nézzük egymást.

És folyton megkapom,hogy "fiatal vagyok,majd változik ez",de szerintem nem a kortól függ,hogy ki hogy neveli a gyerekét.