Neked nagyon apás a kislányod?

Igen. Mindhárom. :D

Rosszul viselik, ha nincs itthon. BIzonyos szituációkban csak a papa kell, én nem vagyok jó.

6,4, 1,5 évesek.

Amikor hazaér üdvrivalgás keretében megrohanják, jaj neki, ha esetleg szeretne wc-re menni vagy inni egy kortyot, amikor belép, mert esélye nincs. :)

Azonnal csiripelni kezdenek mind egyszerre, hogy mi történt aznap, sírnak és nevetnek.

De azért ha elmegyek egy napra, akkor másnapra már én is hiányzom. :)

Én szeretem, ahogy rajonganak érte. A 4 éves feleségül is akart menni hozzá pár hete. :)

Szinte egyáltalán nem, bár még csak 11 hónapos. A férjem mindig csönget ha hazaér, mert utálja a kulcscsomóját magával cipelni (van vagy húszféle kulcs rajta). Így ha napközben csönget valaki, a lányka mondja, h papa és örömködő arccal mutogat az ajtó felé. De mikor látja, h nem az apja, akkor megy tovább játszani. Ha a férjem hazaér, akkor az ölébe kéredzkedik de öt perc múlva játszik tovább. Szeret az apjával bolondozni, de csak nálam nyugszik meg, tőlem fogadja el a tápszert és csak nekem engedi, h fürdés után felöltöztessem, különben megy a balhé. Reggel engedi, h az apja tegye tisztába, de reggeli tápszer már az én feladatom. Ha a férjem munkába indul, boldogan int neki pápát, de sokszor észre se veszi, h Papa elment.

Remélem ha nagyobb lesz ez azért változni fog, mert a férjemet kicsit bántja, h ennyire nem ragaszkodik hozzá, hiába mondom, h még pici. De azért nagy a szerelem. :)