Mit csináljak vele? Hogy is szokták mondani"égetnivalóan" rossz gyerek?

:D 17 hós lányom hasonló "problémákkal" küzd...de szerencsére ennyire nem vészes. nálunk pl. etetésnél van az, hogy akkor szépen asztalhoz ülünk, első 2-3 alatot megeszi, aztán az az ötlete támad hogy ő elmegy, és én meg rohangáljak utána az étellel. olyankor adok valamit neki amivel elfoglalja magát az asztalnál míg jóllakik.

Igazából nem sokmindent lehet még tenni ezellen! Elmagyarázni neki rengetegszer mit miért csinálsz, vagy megérti, vagy küzdhetsz vele tovább :D

a fiam is ilyen volt, kb egy éves korától úgy nagyjából másfél éven keresztül... borzalmas volt a helyzet.

De szerencsére egy teljesen normális, kezelhető gyerek lett (3,5 éves), egészen kikupálódott :)

ami nekem sok helyzeten segített átlendülni az az, hogy igyekeztem a gyerek fejével gondolkodni, mit miért akar vagyis illetve többnyire a nemakarás állt a dolog hátterében. Megtanultam, hogy a megértés és az elfogadás sokszor járhatóbb út, mint a tekintélyelvűség. pl megerősítettem abban, hogy megértem hogy most dühös/mérges stb, de akkor is veszélyes amit kipróbált, megsérül, eltörik a karja stb, és azután ő is elfogadóbb lett az én kompromisszumos ajánlatomra (nyilván amikor épp dühöng, akkor nem éri el semmilyen észérv, a hisztin túl kell esni némiképp, mert a saját hangjától úgysem ért minket).

ha olyan volt, hogy az utcán kezdett hisztibe, akkor a hónom alá csaptam és hazamentünk, amikor megnyugodott akkor megbeszéltük a dolgokat. Olyan ne ígértess vele, hogy jó leszek stb, mert nem tudja betartani. Viszont a pozitív megerősítés használható dolog pl akármilyen kis dologban is de ügyesebb/szófogadóbb mint legutóbb, akkor azonnal megdícséred és hivatkozol is rá pl tegnap olyan ügyes voltál, hogy amikor szóltam megálltál és visszajöttél hozzám! nagyon büszke voltam rá. szerintem most is ilyen ügyesen megállnál, kipróbáljuk? séta közben lehet gyakorolni játékos formában, alkalom a dícséretre, és burkolt szabálytanulás.

mások előtt is dícsérd. és a lehető legtöbbször erősítsd meg a pozitív viselkedésében, nem baj, ha indirekt módon teszed. pl de jó, hogy így sétálsz velem, úgy szeretem fogni a kezed, olyan puha. mert ha azt mondod jó hogy kézenfogva sétálunk akkor esélyes, hogy azonnal elengedi :9

és hát következetesség

megmondod, hogy sapka nélkül nem lehet az udvaron. ha leszedi, figyelmezteted, hogy vissza kell venni, különben mars be! és ha tényleg, akkor vidd be. párszor eljátsszátok és rá fog jönni, hogy komolyan gondolod a szabályt, miszerint kintre kell a sapka. egy 1éves már fel tudja mérni, hogyha kint akarok lenni akkor muszáj leszek sapkában lenni.. a kabátot/cipőt is elfogadja, nem igaz?

kipróbálhatod, hátha segíthet, ha kap egy új sapkát. esetleg ő választhat magának. vagy ráhímzel egy kedvenc mesefigurát vagy valamit amitől sajátnak érzi a tárgyat, akkor könnyebben elfogadja.

előző nagyon jókat ír!

Esetleg ígérhetsz neki jutalmat!

"Ha nem veszed le a sapkád akkor este két mesét megnézhetsz a szokásos egy helyett!"és nem azt mondom,hogy"Márpedig nem veheted le a sapkád és punktum!"Az első valahogy gyerekbarátabb!

Az én fiamnál ez a fordított dolog bejött!Valahogy túl sok nekik a tiltás!Nem szabad,ne csináld,vedd fel,tedd le stb!!