Anyukák! Akik NEM VÁRTÁTOK, NEM AKARTÁTOK a babátokat (? )

Én mindig úgy voltam vele, hogy nem szeretnék gyereket, valahogy soha nem érdekeltek. Anyai ösztönöm nulla volt, egy kismacska láttán elolvadtam a gyönyörtől, de egy kisbaba totál hidegen hagyott. Úgy voltam vele, hogy a sorsra bízom a dolgot, ha lesz lesz, ha nem, hát nem.

Aztán megbeszéltük a párommal (aki most már a férjem), hogy nem védekezünk, aztán lesz ami lesz (neki nem mondtam ezt az ellenszenvemet, ő szeretett volna). 3 évig nem estem teherbe, de ez egyáltalán nem keserített el, ha azt álmodtam, hogy terhes vagyok, az rémálomnak számított, a frász is kitört, hogy mi lenne velem egy gyerekkel.

Aztán terhes lettem...

A teszt láttán ennyi jutott az eszembe: "Nah, így jártál..."

Mikor az egyik ultrahangon megmondták, hogy kisfiú, fájdalmasan felnyögtem (ha már így alakult, legalább lányt képzeltem el, fogalmam sem volt, hogyan fogom szeretni). Szóval a terhesség inkább érdekes volt számomra, de az az imádat és várakozás, rózsaszín köd soha nem volt, inkább bizonytalanság és félelem.

Aztán megszületett a kisfiam (császárral), még közvetlenül a szülés előtt sem tudtam elképzelni és felfogni, hogy hogyan is lesz ez az egész, bár nagyon bíztam abban, hogy majd megjönnek az anyai ösztönök.

És lőn...:)!!!

Mikor először hozták szoptatni (na, ez a másik dolog volt amitől a hideg is kirázott), csak hülyén pislogtam, ő nézett rám a kis gomb szemeivel, és csak néztünk egymásra, nem tudtam, most mit is kéne éreznem. Kb. szégyelltem magam, hogy mi van már, miért nem érzek semmit?

Aztán eltelt néhány nap, és azt mondtam, hogy a szerelem az sehol nincs ehhez az érzéshez képest amit érzek :). Nem egyik pillanatról a másikra alakult ki, hanem észre sem vettem, az első napokban valahogy, folyamatosan.

Mikor hazajöttünk a kórházból, csak néztem, hogy milyen gyönyörű, nem tudtam levenni róla a szemem :)))).

Kb. egész nap szoptattam (igény szerint, és neki nagy igényei voltak :) ).

Elmondhatom, hogy igazi nagy betűs ősanya vált belőlem. Két évesen még mindig szoptatom, annyira szeretem, hogy az el sem tudom mondani, és tervezzük a kistesót is.

Már minden babát gyönyörűnek és édesnek látok (szóval nálam ekkor kezdődött az, ami a nőknél normál alapbeállítás, hogy elolvadnak egy csecsemő látványától).

Még egy óvodai dajka tanfolyamot is elvégeztem, mert annyira megszerettem a gyerekeket.

Szóval nagy fordulatot vettem, az biztos :).

De az a válaszoló, aki egyáltalán nem akar gyereket, az vajon miért olvasgat itt?

Erre nagyon kíváncsi lennék.

Említették már neked, hogy a kérdések a főoldalon is látszanak? Vagy takarjam el a szemem amíg eltekerek a gyerekes téma fölött? A gyerektelenes kérdéseket (amik engem érdekelnek) is vagy ebben, vagy a családos témában teszik, mert hol máshol tennék? Főzés, politka vagy atomfizika? Ehhez van köze.

Amúgy meg ott olvasgatok ahol akarok, nem kell benfenteskedni, ne aggódj attól amiket itt látok, csak még jobban megerősödik a döntésem!

Sehol nem látom kiírva h tilos annak belépnie aki nem akar gyereket!!! Vagy itt csak azok lehetnek???

Félre ne értsetek van gyerekem, de nem értem mit piszkálódsz és okoskodsz annak akinek nincs és nem is akar. Attól lehetnek itt olyan kérdések és témák amik őt is érdekelhetik. Pl a megannyi terhességi tünet, vagy fogamzásgátlás stb... igazat adok az előttem szólónak h hova írja a tudomány rovatba?? Vicc vagy komolyan. Biztos nagyon megkeseredett ember lehetsz ha már téged ez is zavar.

Bocsi h nem a kérdésre válaszoltam de sokan az ilyenek miatt nem merik leírni az ilyesfajta történeteiket. Pedig engem is érdekel hiába nem egy a gondolkodásunk csak szeretem olvasni h másnak mi, hogy alakult. Bocsi még egyszer.