Csak az én gyerekeim totál lusták terhesség alatt?

A lányommal kelltem-hánytam, végig itthon voltam terhesség alatt tp-n. Vele sokat pihentem, csak a kötelező vizsgálatokra jártam el (védőnő, uh, vérvételek, stb).

Kb. a 20-22. héten éreztem elsőnek. Kicsit későinek tartottam a dolgot, de a védőnő szerintteljesen normális. Egyébként akkor sem voltam 100%-ig biztos benne, hogy ő az-e?!

Emellett az orvos (védőnő melletti, mert nálunk akkor ilyen is volt) állandóan baxogatott a 16. héttől, hogy ez így nem lesz jó, stb.. Rendesen paráztam, hogy minden oké-e.

22. héttől úgy jártam a terhesambulanciára, mintha hazamennék. Sokszor napokig nem éreztem mozogni a lányomat, de mindig kiderült, hogy él, minden rendben!

A 27. héten a szülés is beindult fájásokkal, amit szerencsére az utolsó pillanatban visszatartottak.

A fogadott orvosom sosem csinált problémát a magzatmozgásból, annyit kért, hogy figyeljem a jeleket. Esetleg rosszul vagyok-e, stb.

Most a 18. hétben járok a második gyermekünkkel, de semmit se érzek még. Már új orvoshoz járok (SZTK), mert elköltöztünk az ország másik felébe, de annyit se mondanak, hogy bú vagy bá.

A mostani védőnőm szerencsére az értelmes és segítőkész kategória közé esik, így sok mindenben segít, nem néz rám hül*én, mondván: Egyszer már átesett ezen, nem?!

Ugyanis az SZTK-ban még a terhesség elején az egyik orvos a kérdésemre enyni választ adott.

Én meg csak annyit feleltem, hogy elméletileg magának kéne a legjobban tudnia, hogy minden terhesség más...

Szóval, még midnig nem érzem. Vagy talán néha olyan, mintha érezném, de nem vagyok biztos benne most sem.

A terhességem nyugodt, ha nem néznék a leletekre, a terheségi tesztre, akkor fel se tűnne, hogy terhes vagyok.

Egyedül a 12. héten kérdezte meg a dr.nő, hogy nem érzem a rugásokat? Mivel eléggé mozgékony a pici..

Másnak is volt így két vagy több terhessége esetén, hogy a gyermekei totál lusták és úgymond "nyugalmasak" voltak? Mintha 0-24-ig csak aludnának és ennének?!