Szerintetek hasznos/fontos lehet hetente, vagy 2hetente, ha a babám (11honapos) a nagyszuleinél lenne, mondjuk egy fél napot?

igaz hogy én ehhez nem értek annyira de leírom hogy velem mi volt.

anyukám nem engedte hogy mamám(apukám anyukája)megfogjon mert félt hogy leejt és nem is vigyázhatott rám csak mikor már nagy(úgy 6 éves)lettem de akkor se sokáig.

ennek köszönhetően nagyon sokáig szinte idegennek tekintettem őket és csak úgy 3 éve vagyunk nagyon jóban.

pedig egyébként lejártunk hozzájuk anyukámékkal de szerintem az mégis más mintha egyedül velük lettem volna

szóval szerintem fontos hogy velük is sok időt töltsön mert befolyásolni fogja a későbbi viszonyukat.

16/l

Szerintem ahogy te érzed. Ha később szeretnéd néha rájuk bízni, akkor célszerű, ha "összemelegednek", meg amúgy is jó, ha jó kapcsolatot ápoltok, de mondjuk ahhoz (a jó kapcsolathoz) nem muszáj ott hagyni, ha látják rendszeresen az unokát, attól még te is ott lehetsz.

Szerintem kicsinek nem túl kicsi, ha megbízol bennük, és te is szeretnéd, akkor legyen ott.

Szerintem annyiból praktikus, hogy akkor remélhetőleg jól fogják magukat érzeni, ha esetleg menned kell valahova és rájuk szeretnéd hagyni.

Meg a nagyszülőknek is jól esik, ha látják, hogy szívesen van velük, és te is nyugodt szívvel otthagyod nekik.

Persze, hogy fontos, hogy kötődés alakuljon ki a nagyszülőkkel. Én kb. másfél hetesen hagytam anyósomnál a kisfiamat (igaz aludt a babakocsiban az árnyékban) egy fél órára, de 3 hónapos korától heti több alakalommal 3-4 órát töltött nála, nélkülem. Már 2x aludt náluk, 1 éves múlt.

Én például a férjem édesanyjára bármikor rábíznám/rábízom a fiam, a sajátomra viszont legfeljebb egy fél órát, mert vele hetente-kéthetente fél órát találkozik csak, így nem nagyon ismeri a szokásait, nem biztos, hogy ellenne vele tovább.

igen, szerintem ennek kéne természetesnek lennie. anno és is nagyon sok időt töltöttem a nagyszüleimmel, imádtam őket.

mami eredeti szakmája egyébként bölcsődei gyermekgondozó volt, tehát abszolút jó kezekben voltam nála :) na meg anyumat is felnevelte valahogy :)

fontos, h már korán kialakuljon a kötődés, legyenek közös emlékek, amiről később kedélyesen anekdotáztok a családdal.

szerintem én részben ennek köszönhetem, h kb bármilyen típusú emberrel szóba tudok elegyedni, nem félek ha új közösségbe kerülök, feltalálom magam idegen környezetben is.

ha lesz gyerkőcöm, rá fogom bízni a nagyikra, mindhárman jól járunk vele :)