Anyukák, nektek mi vagy mik voltak a legnehezebbek az első évben a babával, magatokkal kapcsolatban?

Az első után fizikailag volt nehéz, a hegem miatt, mert hetekig nagyon fájt. Nem gondoltam, hogy ennyire fájhat a tejbelövellés sem, zavart, hogy állandóan folyt a tejem, nem tudtam normálisan felöltözni. Ez volt a legeleje. Aztán nehéz volt megszokni az új ritmust, hogy nem akkor alszom, amikor akarok, hanem amikor lehet. Nem ehetek bármit a szoptatás miatt. Zavartak a nagyszülők, hogy mindig jöttek, alig lehettünk hármasban. Hiányzott a feltöltődés, egy könyv, film...

Aztán jött a hasfájás, és nem tudtam segíteni, akkor sokat sírtam. 4 hósan elmúlt és minden jobb lett. Ez így leírva viszont olyan, mintha csak nehézségek lettek volna.:)

Csoda volt megölelni, babaillat, mosoly, ahogy alszik, gagyog, kóstol, beszél, forog, feláll, ölel, puszil...:)

Ó és a másodiknál minden nehézség sokkal könnyebb volt!

Amiket az első is írt: nagyon fájt a mellem a tejbelövelléskor, az összes ruhám tönkrement, mert folyton ömlött a mellemből a tej eleinte - viszont nem volt elég a babámnak, de ömleni azt tudott! :) Azóta is zsírfoltosak azok a felsőim. Nálunk is volt hasfájás.

Utána pedig a dolgos hétköznapok. Mikor csak kettesbe vagy a gyerekkel és van hogy wc-re se tudsz elmenni, nem hogy akkor aludni, mikor neked jó :( Enni sincs időd, de persze, figyelj, hogy mit eszel. Nincs kivel beszélni, max telefonon, de az teljesen más. Elmúlt a régi életed és maximálisan a gyerek az első és ha másnak nem, azt nem érted, és fel vagy rajta háborodva! Apát sem értettem, hogy mi az, hogy elmegy még wc-re, vagy eszik még gyorsan etetés előtt! mert neki ez a szükséglete, hát nekem meg a gyerek a szükségletem! Borzasztó nehéz fejben átállni és utána meg nem zombivá válni és normálisan beszélgetni másokkal! 9 hónapos a babám, de még mindig csak körülötte forognak a gondolataim - ami nem csoda, ha napi 24 órában csak rád számíthat és szinte tényleg össze vagytok nőve. Nem tudom, mikor lesz vége ennek...

Persze mellette nagyon sok szép dolog is van napi szinten: csodálom a fejlődését, jön és maga iszipiszizik, hív engem, kellek neki, tartja a kis kezeit, csak nekem enyhül meg bármilyen esetben - ezek visszaadhatatlan élmények lennének.

6 honapos lesz a kislanyom 1 het mulva. 22 eves vagyok, o az elso babam:) ossze vagyunk hazasodva az apukajaval. Mielott terhes lettem utaztunk, buliztunk sosem voltunk itthon, setalgattunk, beultunk vhova, baratokkal osszejartunk, vacsorara, eskuvore, vagy csak elmentunk reggelizni vhova... Mondhatni hogy mindig mentunk :) en versenyszeruen tancoltam 10 evig, az alakom kifogastalan volt, heti 6-7 edzes.

Nagyon szerettuk volna a babat, ossze is jott viszonylag hamar:) csaszarral szuletett mert farfekveses volt. A korhazi napok nagyon nehezek voltak, iszonyuan fajt a sebem, a mellem becsomosodott a tejbelovelleskor, az is fajt nagyon. Es onnantol jott a nemalvas. Hasfajos volt a kislanyom, volt, hogy reggel6kor aludt el, egesz ejszaka setalnom kellett vele, nem tudtam segiteni...

Osszefoglalva nekem nehezseget okozott elfogadni, hogy mostantol a testem a kisbabae(meg ha csak ideiglenesen is), nem tudok idot szoritani az edzesre, a fodraszra, a kozmetikusra, de meg az alvasra, a pisilesre sem :) a gyermekem a minden, mindent mellozok erte!:) de azert nehez...:)

A nagyszulok dolgoznak, a ferjem is dolgozik reggeltol estig. En vagyok itthon vele egesz nap, egyedul... Ilyenkor a baratnok elmaradoznak, neha-neha jonnek, hogy jaj de aranyos, jaj de edes, de ennel nincs tobb. Mstantol nem nagyon lesz kozos tema...az ember lanyanak ilyenkor nincs mas az agyaban/eszeben, mint a pelenkazas/szoptatas/nem fazik e,/nincs e melege, mi baja van/miert sir.../aludt e eleget/ehes e meg.... Egyaltalan nem tudsz hozzaszolni mas dolgokhoz :) es az igazat megvallva nem is erdekel, hogy a baratnod aktualis pasijaval mi a helyzet:) csak ehhez hasonloakat tudsz meselni...kepzeld ket napja nem kalilt/ma vegre megfogott egy jatekot/atfordult az oldalara...stb. Ezt meg a baratno nem fogja tudni ertekelni.

Az elet ilyenkor 180 fokot fordul :)

Nehez, de megeri!!!!!!:)) a legcsodalatosabb dolog edasanyanak lenni!!!!

4. vagyok... Ja es igen, ezt el is felejtettem. 3 honapis annyira fajt mikor szopott a babam, hogy a parnat kellett harapnom kozben, volt, hogy kiabaltam annyira fajt... Szerencsere ez mar elmult:) kitartas kedvs 3.!

Mostanra kezd konnyebb lenni, belejottem mar:)

2-es vagyok. Amit az utolsó írt, teljesen jogos, több anyuka is beleesik ebbe a "hibába". És tényleg igaz, hogy akár még iskolás korban is meghatározó lehet. Tanítónéni vagyok és bizony volt olyan kiselsősöm, akitől mindenki előre féltett minket, mert a környéken mindenki tudta, hogy "terrorizálja" az anyukát - ő a főnök maximálisan. Hát az iskolába határozott fellépéssel, illetve a közösség kialakításával ebből a kislányból lett szinte a legjobb tanuló, kiderült miben tehetséges, stb. Mindenki ámult a kislányon, nem hitték el, hogy az aki otthon úgy viselkedik ahogy, az iskolában mennyire szög egyenes önmagának.

A gyerekek tudják kinél mit engedhetnek meg maguknak, nem buták :) És ez nagyon igaz!

Az enyém is 37. hét első napjára született, kis súllyal, nehezen indult be a súlya, mivel nagyon sokat bukott, mellé még hasfájós is volt. Szóval mi is megszenvedtük az elejét. Szerencsére az enyém nagyon szépen eljátszik maga 3 hónapos korától, de ki tudja mi lesz még, hiszen most 9 hónapos. Még hosszú út áll előttünk :)