Rábíznátok a kisbabátokat ilyen körülmények között a nagymamára?

Szüleim OKJ-s tanfolyamra akarnak küldeni, mondván amim van azzal nem fogok tudni munkát találni. Vagy legalábbis a szakmai minimálbérnél többet fizetőt nem. Szintén OKJ-om van, kettő is.

Viszont van egy jelenleg 5,5 hónapos kisbabám. Az apja munka miatt külföldön, mi a nagyszülőknél. A Kicsim 1 hete gyakorolja a kanállal való étkezés művészetét. Amúgy csak cicizés van, cumisüvegből nem fogadja el még a lefejt anyatejet sem. Kanállal 20ml anyatej + pici darált keksz keverékét kb. 20 percig tart neki megenni. A minap direkt próbáltam, hogy a kanalas evéssel kezdünk, de nem volt hozzá türelme és elsírta magát. Így a megszokott módhoz visszatérve először cicire raktam.

A nagymamája úgy van vele, hogy max. az első alkalommal nem fog tudni enni, de a következő alkalommal már elfogadja a cumisüvegből is a kaját. Csak ismerem a gyermekem, hogy akkor üvölteni fog, kifárad és nem lesz energiája kellően jóllakni. Mivel a tanfolyam 8 órát vesz igénybe az életemből 7 hónapon át min. heti 1x, így félek, hogy a cicit el fogja utasítani. Én viszont 1 éves koráig mindenképpen szeretném szoptatni, ha igényli. (Remélem fogja, de így félő, hogy nem.) Na meg tudom az a régmúlt, de ez a nagymama mikor én és az öcsém voltunk ilyen picik, akkor hagyta este hagy üvöltsünk, hogy éhesek vagyunk. Nem kelt fel, hogy megetessen.

A másik ami még szintén aggaszt, hogy egészségügyi okok miatt elég bizonytalanul, nehezen jár kell. A Kicsikém viszont egyre nehezebb és hirtelen, kiszámíthatatlan mozdulatokat tesz. Bele se merek gondolni, hogy elejti, vagy ami még rosszabb elesik vele, netán pont rá. Nem való ez már neki, hogy egy ekkora babát emelgessen, cipeljen. De ő ezt nem hajlandó belátni, elfogadni, hogy erre már biztonságosan képtelen.

A nagypapája pedig eddig annyit foglalkozott vele, hogy mikor nem volt itthon a nagymama (utóbbi időben főként) én meg mondjuk WC-n voltam, vagy tusoltam és elkezdett sírni, akkor odament hozzá és ha talált cumit, akkor a szájába rakta. De éppen ezért szerintem fél tőle, mert mindig olyan rémülten néz rá ha meglátja.

Segítsetek vagy győzzétek meg anyai szívemet!

Ja, a tanfolyam elvileg ebben a hónapban indul. A szüleim ezt még konkréten nem tudják (nem is fog nekik tetszeni), de mi készülünk rá, hogy kimenjünk apához. Viszont ehhez még el kell intézni egy pár dolgot és utána is kell járni néhánynak. Vagyis ebben a hónapban még kivitelezhetetlen. Eddig azért nem mentünk, mert a férjem próbaidő van a munkahelyén, és azt meg szerettük volna várni, hogy leteljen. Na meg a Kicsikénknek is ki kell ott alakítani a kis birodalmát.

Rábíznátok? Ha igen, akkor győzzetek meg engem, ha pedig nem, akkor segítsetek! Mivel érveljek a makacs, csökönyös nagyszülőknek?