Van itt még olyan anyuka akinek annyira nehéz természetű volt a babája, hogy azt hitte sose lesz jobb?

Könnyebb lesz. Idővel.

De első körben neked kell megbékélned vele, és úgy elfogadni ahogy van.

Én lányommal küzdöttem, az első év nagyon-nagyon kemény volt (ő hihetetlen sírós volt, alig volt olyan időszak, amikor ne sírt volna - liluló fejjel ájulásig sírt az ég-világon mindenen).

Hogy talán meg is nyugtassalak: 1 évig volt nagyon nehéz, 2 éves korára nagyjából minden oké lett. Sokat alakult, és ehhez kellett az idő múlása, a nevelés, de azt hiszem legfőképp a szülői elfogadás. Hogy úgy szeressük, ahogy van. Ehhez pedig kellett némi lazaság, hogy ne akarjak tönkremenni az állandó sírásba. Könnyebben kellett kezelnem az iszonyatosan érzékeny kis lelkét.

Most 3 éves lesz, és tüneményes. Most azt mondom, hogy jobb gyereket nem is kérhettem volna.

Csak idő kell, és addig is mérhetetlen türelem!

3.-nak:

Igen, a babák radarjai érzékenyek valóban, és megérzik anya összes apró rezdülését.

De higgyük már el, hogy egy teljesen normális, nyugodt családba is érkezhet nyughatatlanabb, vehemensebb, érzékenyebb természetű baba.

Nekem pl. nagyon boldog párkapcsolatom van, immáron 12 éve, a terhességem volt az életem legszebb időszaka, teljesen jól voltam. Aztán megszületett babám, és pontosan 2 naposan elkezdett üvölteni, és nagyjából másfél éves koráig sírt.

Akárhonnan nézem nem lettem ingerült és feszült babám 2 napos korában, hogy emiatt sírjon...

Persze a legegyszerűbb ilyenkor arra hivatkozni, hogy anya feszült vagy, nem vagy komplett, és ezért ilyen a gyereked is. De hát van az a gyerkőc, aki már eleve olyan természettel születik, hogy az anyja lehet egy angyal és a szülői háttér lehet a világ legstabilabbja, akkor is sírni fog és őrjöngeni a gyerek.

Amúgy másfél éves korától minden oké, pedig nem állt be változás a szülői háttérben. Szerintem van baba, akinek ki kell nőnie a nehezebb időszakot. És utána jobb lesz.

Kislányom is nehezebb eset volt (rendezett, biztos családba született).

Én 8 hónapos korában éreztem, hogy na most már sokkal jobb. De kb. 16 hónapos koráig voltak olyan napjai, hogy azt hittem feladom. Dokink szerint ez van, érzékeny gyerek, csak türelmesnek kell lennem.

Hát én amennyire tudtam az voltam, de nagyon nehéz volt, amikor úgy üvöltött, hogy nem vett levegőt, és közben verte a fejét az asztalba.

Aztán elmúlt ez az időszaka, és most egy két lábon járó cukorfalat.

Én is csak azt tudom mondani, hogy tarts ki, neveld, légy következetes, és barátkozz meg az alaptermészetével, amit magával hozott.