Mi a különbség a természetes, vagy a császáros szülés utáni napokban, hetekben? Leírnátok a történeteteket néhány mondatban?

Akkor egy ellenpélda: :) természetesen szültem. Első baba. Gátvédelemmel, tehát még gátsebem sem volt. 16 óra vajúdás után lett meg a lányom.

Azon kívül, hogy picit szédültem, vérveszteség, vashiány miatt, semmi bajom nem volt. 2 óra múlva már velem volt a kicsi. Jöttem- mentem, elláttam.

Nem tudom,csak az egyikről tudok nyilatkozni, természetes, gátmetszéssel:

fizikailag: szülés után közvetlenül elég sokat véreztem. Mondjuk én kicsit többet is,mint az átlag, majdnem vérátömlesztés lett belőle, de végül úgy döntöttek, nem adnak. Emiatt kb. egy napig nem is tudtam felkeni, megnézni a babámat, utána is még 2 napig nagyon szédülős voltam, de igyekeztem összeszedni magam.

Ezen kívül,őszintén megmondom, a gátseb fájt, ha az nem lett volna, szerintem minden OK lett volna alul. De így majdnem egy hétig nem bírtam nagy wc-ni, meg igyekeztem vagy feküdni, vagy állni, de az ülés nem ment.

Úgy összességében azt mondhatom, hogy úgy egy hét elteltével már jól voltam.

A fizikai rosszullét rányomta a bélyegét egy kicsit a hangulatomra is, sokat sírtam, szinte ok nélkül. Nem depressziós voltam, csak érzékeny, de ennek más részben biztos a hormonok is az okai.

1. szülés: hüvelyi szülés: a szülés után 2 órával már felkeltem. Gátmetszésem volt, ami néhány napig kellemetlen volt, de kibírható. Egyszerre kézbe tudtam venni a babámat, már a szülőszobán mellre tehettem. A következő napokban már könnyen mozogtam, az ülés is csak kellemetlen volt.

2. szülés: sima szülésnek indult, de sürgősségi császár lett: altattak, így nem tudtam kézbe venni a babámat, csak a szülés után 6 órával láttam először. Szoptatni másnapig nem engedték. Iszonyúan fájt a seb, alig tudtam felkelni másnap. Nagyon nehezen tudtam mozogni jó pár napig. Csak a hátamon tudtam aludni, az elfordulás is nehézséget okozott.

Összességében: számomra a sima szülés sokkal jobb volt, amikor megszületett a babám, az semmihez nem hasonlítható érzés volt. Ez a császárnál sajnos kimaradt.

5. válaszoló:

Nagyon sokat számít a fizikai fájdalom erősségének megítélésében az, hogy lelkileg milyen ingerek érnek. Ezt mutatja a te példád is.

Én pl. azt írtam az előbb,hogy nagyon fájt a gátsebem, biztos vagyok benne, hogy ez az érzés összefüggött azzal, hogy nem akart beindulni a tejem, besárgult a babám és emiatt aggódtam. Ez a fájdalom, ahogy hazamentünk a kórházból, mintha elvágták volna, már úszógumi nélkül ültem.

Van ebben valami, hogy sok minden fejben dől el. Csak az a baj, hogy sokszor nem tudja az ember iránytani, hogy ne aggódjon, boldog legyen, stb.

Szia! Én januárban szültem az első gyermekemet, császárral. Sajnos szükség volt rá, pedig nagyon természetes szülés-párti vagyok. Mindegy, így alakult, így én csupán erről tudok nyilatkozni. Abban a kórházban, ahol én szültem, császár után hét napig tartanak bent, én rengeteg kínszenvedés és megerőltető, de gyors épülés árán elértem, hogy öt nap után hazamehessek. A különbséget leginkább abban látom, hogy míg a természetesen szült anyukák másnap már ott "rohangáltak" a folyosón, addig mi, császárosok két nap után még erre-arra kilógó csövekkel csoszogtunk a hasunkat szorongatva, volt, akinek a könnyei potyogtak a fájdalomtól. Sajnos császárnál a tejtermelés is nehezebben, később indul be, a csecsemősök annyiszor rángatták meg a mellemet, hogy már nem is számoltam. Viszont a hegem gyönyörű lett, ha szabad így fogalmaznom, a dokim kitűnő munkát végzett. Egy előny: ha császáros vagy, a nővérkék (na nem a csecsemős szörnyikék) jobban megjegyeznek, mert több dolguk van veled, így jobb kapcsolat alakul ki velük, mi jókat beszélgettünk az osztályon dolgozókkal. Még egy hátrány: még a három hónapos csöppségem is képes akkorát rúgni a hasamba, hogy fájjon. Gondolom, ez majd elmúlik.

A lelki oldaláról nem tudok sokat mondani - szerencsére megúsztam a baby blues-t és a gyermekágyi depressziót, nem tudom, hogy milyen lett volna, ha természetesen szülök. Az valószínűleg megerőltetőbb abban a szerencséseknek néhány, szerencsétlenebbeknek sok órában, amikor szülnek, nekem így hetekig fájt, és fáj egy kicsit azóta is. A császárosok lassabban épülnek, tehát nyilván jobban segítségre szorulnak a gyermekágyas időszakban.

Remélem, segítettem. :)

Engem sajnos fél nap vajúdás után megcsászároztak, mert nem tágultam semmit sem. :)

Engem lelkileg viselt meg jobban.

Amúgy testileg nekem rosszabb volt a vajúdás több órája, mint maga a műtét vagy épp a felépülés. Az gyorsan ment, meg is lepődtem.

Műtét után 6 órával már felállítottak, hogy sétáljak. Nehéz volt elsőre, de ment. Utána pedig óráról órára, napról napra jobb lett. 5 nap után engedtek ki és akkor már végképp nem érdekelt a vágásom, a varratokat kiszedték aznap, így már nem is éreztem.

De engem lelkileg tök megviselt. Bele sem gondoltam a császár lehetőségébe előtte, teljesen természetes szülésre készültem, és sokkolt, hogy nem tudtam megszülni a lányomat. Úgyhogy nekem lelkileg volt nehéz...

De már eltelt 2,5 év azóta és őszintén szólva tőlem aztán az orromon is kivehetik a babát, csak épen megússzuk mindketten.

Persze önként és dalolva nem választottam volna magam a császárt, de már bántja a fene. Így történt, így kell elfogadnom. A lányom meg, akárhol is bújt ki, egy csoda. Ennyi a lényeg. :)

Na, az első mondatom után nem akartam mosolygós jelet tenni! Azért az nem volt olyan vidám...

Szóval pontosítok: :(

Nagyon egyetértek azzal aki írta hogy a fájdalmat is úgy éled meg hogy milyen az alap lelkiállapotod.

Nekem első babám 7 óra vajúdás után született mindössze 3 gátöltésem voltde anyukám nemrég halt meg és a férjemmel bár nagyon jó volt a kapcsolatunk azért még lehet hogy korai volt megterhelni egy gyerekkel meg magamat is (pedig nem voltam fiatal).

És igen az első időszak rémálom volt utólag nézve szülés utáni depim volt csak persze senkinek se tűnt fel.

Második baba: rendkívül nagy örömmel készültünk rá vártuk minden értelemben rendezett életünk volt , anyagilag, lelkileg stb. Csodás terhesség volt 2 órás szülés és bár 4 kiló feletti lányom lett és repedtem kívül belül mégis annyira boldog és kiteljesedett voltam hogy semmit se éreztem jóformán ebből.