A gyerekek agya mint a szivacs két éves kor alatt, és ekkor alakulnak ki a fő szinapszisaik, ezért nem szabad ingerszegény környezetben nevelni őket. De vajon a ló túloldalár ais lehet esni? Mi a határ és mi az optimális?

2. teljesen egyet értek veled.

Nálunk nem volt könyv,nem volt extra órára járás.A lányom mégis mindent korán csinált.3 évesen megtanulta a német abc.A nagyi örömmel mutogatja mindenkinek! :D Persze én is büszke voltam rá.Versel énekel.Gyönyörüen rajzol. :)

Nem kellenek könyvek a neveléshez!

Annyira elvan "torzulva"ez a világ.Mindent könyvekböl tanítani.Aludni,játszani,"mozogni".....

Érdekes az én babám is hasonlóképp volt, mint az egyesé, csak éppen meg sem fordult a fejemben könyvből nevelni. Úgy fejlődött, ahogy szerintem igen sok baba. :)

Amúgy mi az az ingerszegény környezet?

Mert ha bezárod egy szobába, akkor persze ingerszegény lesz a dolog, de egy 2 év alattinak a szülőkkel való kapcsolat, a játék, a séták, a kirándulások mind-mind nagyon fejlesztőek, mert nekik minden új! Mindenből tanulnak, nem kell ehhez külön fejlesztés. Ők még olyan dolgokat is észrevesznek, amin már egy felnőtt átsiklik, ők még annyi mindenre figyelnek, hogy ilyen-olyan külön fejlesztés szerintem tök felesleges.

Persze az fontos, hogy ne csak otthon legyetek, meg jó, ha találkozik más gyerekekkel, felnőttekkel. Jó, ha mondókázol, énekelsz neki, ha sokat mesélsz. Ezekből is sokat okosodik és fejlődik.

Az ingerszegény környezet nagyon durva fogalom, ilyen gyakorlatilag nincsen egy normális mostani családnál. Vannak színek, van hang, beszéd, a babát kiviszik sétálni, vannak játékai. Ez már nagyon sok ingert jelent.

Extra foglalkozásra járatás szerintem nem szükséges, sőt, ha túlzásba viszik, akkor káros is lehet, mert pontosan túlingerli a babát. Minden babának más az ingerküszöbe, egy édesanya, aki ismeri a gyerekét, pontosan tudja, hogy mennyit bír el. Ezt érezni kell és nem a szomszédra hallgatni és beiratni még százféle dologra.

Nem tudom, mi szerettünk Ringatóra járni, heti egyszer fél óra volt, én meg tanultam egy csomó olyan dalt, játékot, amit most a másodikkal is szívesen játszunk, szerintem jó volt.

Hogy mi a "ló túloldala", az eléggé egyéni ízlés dolga szerintem. A minap volt itt egy kérdés, amiben az anyuka panaszkodott, hogy nincs ereje egész nap beszélni a 3 hónapos babájához, baj-e ez, és erre csomó olyan válasz jött, hogy ha már nem ő szól hozzá, akkor nyomjon be neki mesét a tévében meg gyerekzenét, ez nekem már sok, miért ne lehetne néha csend a gyerek körül. Vagy legutóbb vendégségben voltunk, nekem már zsongott a fejem a sok zenélő kütyütől, beszélt a tanulókutya meg a sütifaló bödön, még a játékkonyha is, nálunk ilyenek sincsenek, de tudom, hogy aki ezeket megveszi, az tényleg jó szándékból teszi, nem lesz attól még rossz szülő.

Egyébként én az első gyermekemmel, aki kisfiú, nagyon sokat foglalkoztam, megvettem az Anya taníts engem!-könyvet, szisztematikusan fejlesztettem, mégis abszolút későn érő gyerek, ha a fejem tetejére álltam sem akart másfél éves koráig tapsolni, meg állathangokat utánozni. 2 éves kora után kezdett beszélni, 3 évesen jutottunk el odáig, hogy néha már idegenek is értik.

A kislányommal egyáltalán nem érek rá ennyit foglalkozni, rá mégis ragad minden, 9 hónaposan tapsolt, integetett, puszit dobott, talán ha egyszer mutattam neki ezeket. Valahogy jobban felszedi az ingereket a környezetéből, a bátyjától is tanul, meg ő már belecsöppent egy működő családba, minden sokkal természetesebben megy nála, mint a kisfiamnál annak idején.

Hát kedves utolsó! Te sem attól leszel rossz szülő, ha nem veszel sütifaló bödönt! Úgy írtál róla, mintha egy ördögtől való játék lenne. A kislányom nagyon szereti, de olyan is van, hogy napokig nem játszik vele. Ne ítélkezzünk már!

Egy szülő "minőségét" nem a megvett/nem megvett tárgyak, játékok határozzák meg. De ez a "fejlesszük mindenáron" az agyamra megy. Gondoskodjunk róla, szeressük, és úgy foglalkozzunk vele, ahogy igényli. Figyeljünk rá, ő mit akar. A későbbi életét nem az erőszakos fejlesztés fogja meghatározni. Valahogy minden szülő úgy áll hozzá, hogy az ő gyereke bizony az "atyaúristen" lesz, mert ő bizony úgy neveli, meg mindenhova viszi/küldi. Emberek, ébresztő, nem kell mindenkinek zseninek lenni! Aki meg az, az fejlesztés nélkül is az lesz. Nekem az is elég lesz, ha elégedett, boldog felnőtt lesz, aki lehet, hogy csak varrónő, vagy fodrász lesz, de szeretni fogja azt, amit csinál.....

Utolsó előtti vagyok.

Nem haragudj, ha félreérthetően fogalmaztam, pedig nagyon igyekeztem. Azért hangsúlyoztam ki, hogy nem lesz attól rossz szülő, mert sokan vannak, akik elvből elvből ellene vannak mindenféle FP játéknak, ezért írtam, hogy attól, hogy nekünk nincs ilyen, még nem vagyok rossz véleménnyel arról, akinek van. Érdekes, azoknak nem esel neki, akik szapulják a Ringatót, és mindenféle unatkozó anyukának elhordják azt, aki jár ilyenre.

Azt hiszem, ennél a kérdésnél pont nem én voltam, aki ítélkezik.

Utolsó, gondolom rám céloztál azzal, hogy ítélkezem. Én írtam a ringatóról és az egyéb babáknak való programokról. Nem ítélkezésből írtam, amit írtam, hanem ez egy tény. Egy pár hónapos babának nincs szüksége programokra, tömegre, közösségre. Énekelhetsz neki otthon is, akár általad "költött" dalocskákat, akár rajzfilmzenéket, hidd el, neki pont ugyanolyan jó lesz, vagy még jobb.

Rengeteg szülőt látok, aki még betegen is hordja a gyerekét ringatóra, úszásra, baba-mama tornára, és be is vallja, hogy ő nem bír otthon megmaradni a fenekén...+