A Ti 6hós babátok is igényli a FOLYAMATOS foglalkoztatást? 5 percre nem tudom letenni.

Az én babám most 8 hónapos,Ő is egész nap legszívesebben csak ölbe lenne, ha kimegyek a szobából észreveszi,hogy egyedül van egyből elkezdi a sírást,semmit nem tudok csinálni tőle egész nap, az alvással is vannak gondok nála, napközben nem nagyon szeret aludni,kezdek kikészülni teljesen :-)

Amúgy szerintem könnyű azt írni, hogy hagyjuk kicsit Őket sírni, de amikor már szegénykém izzad,vörös,alig kap levegőt,akkor nincs szívem nem felvenni...Így inkább kínlodok,lehet elrontom,de akkor se sírjon olyan keservesen.. de én is várom az ötleteket :-)

5-ös vagyok.

Szerintetek ez az egész hisztéria, hogy állandóan csak ölben lennének nem hátráltatja mozgásfejlődést? Mert ha leteszem és 1 percig elvan, akkor már gyomoridegem van, mert tudom, hogy na mindjárt kezdi a nyűgösködést amíg fel nem veszem, de úgy meg nem tanul meg mászni! Bevallom, teljesen padlón vagyok már, alig alszik nappal, minden baja van. A ti babáitok már kúszik, mászik, az sem köti le ha kedvükre mehetnek vagy majd jobb lesz akkor? Kérlek nyugtassatok meg, mert sokszor a sírás kerülget!:( 7 hós, most kezdett kúszogatni, de lassan halad, hamar feladja és kezdődik a hiszti!:(

Akkor gondoljátok végig azt is, hogy vajoön MIÉRT akarnak az egyre aktívabban mozgó babák (újra) sokat a közelünkben lenni: azért, mert megijednek attól, hogy egyre távolabbra képesek kerülni tőlünk! Ezt a szeparációs szorongás.

Tipikusan olyan életkorokban jön elő, amikor a baba egy újabb lépéssel önállóbb lesz, messzebbre érhet (pl. most a mozgásfejlődése miatt). Ez egyrészt nagyon izgalmas dolog, másrészt, amikor rájön, hogy ezzel egyúttal távolabb kerül a biztos ponttól (anyától), akkor félni is kezd. Egészen addig, amíg meg nem tanulja, hogy anya ettől még ott van mellettem, csak kicsit távolabb, de azért biztonságban vagyok. Ismerős az a szitu, amikor a kúszó-mászó baba meglát egy játékot, mint a nyíl, elindul, aztán félúton megtorpan és aggódva körbenéz? Persze, anyát keresi. És amint meglátja, némi hezitálás után továbbmegy, de a szeme sarkából végig figyeli, hogy anya ott van-e még. :)

Ezekben a helyzetekben (szerintem) az a legjobb, ha engeditek a babáitokat megbizonyosodni arról, hogy számíthatnak rátok. Ha megnyugodhatnak, azzal erőt és hitet kapnak, így legközelebb már bátrabbak lesznek. És szépen lassan egyre önállóbbak is. - De ha most szándékosan távol tartjátok őket magatoktól, azzal pont ezt a biztonságérzetet teszitek kockára. Ilyen esetekben később akár pont a visszájára is fordulhatnak a dolgok: hiába játszik most el egyedül (muszájból), idővel lehet, hogy még bújósabb, anyásabb lesz, ezzel is kompenzálva a korábbról származó, fokozódó félelemérzetét.

Most ez így persze a "legrosszabb" eshetőség, de a biztonságos kötődés kialakításának (merthogy erről van szó) ez a célszerű módja, nem a mindenáron önállóságra (egyedüllétre) szoktatás.

A mozgásfejlődéshez egy érdekesség: Én is nemrég hallottam róla, hogy pl. a sokat hordozott babák gyakran korán állnak lábra. Ez elsőre fura lehet, hiszen őket viszik, passzívan, és elvileg keveset vannak a földön, "szabadon" - viszont azzal, hogy az anya testén keresztül folyamatosan érzékelik a mozgást, sokszor jobban, gyorsabban fejlődik az egyensúlyuk, testkontrolljuk, mint a nem hordozott babáknak. Persze ez nem szentírás, de vannak ilyen tapasztalatok.

Illetve anyum is feltette nekem korábban a kérdést, hogy nem félek-e attól, hogy a hordozott fiamat idővel (mostanság) nem tudom majd letenni a karomból. Én visszakérdeztem, hogy szerinte az izgalmas környezet, a sok játék, mocorgás vajon nem lesz-e neki annyira csábító, hogy újra és újra lekéreckedjen rólam? Hát de, végülis, mondta ő... :) És így van. Újra és újra igénye van arra, hogy kézbe vegyem, dajkáljam, taxizzunk, de újra és újra jelzi is, hogy le szeretne menni játszani.

Elvégre az egész leválás erről fog szólni: elmegyek egy kicsi anyától, aztán újra visszatérek "feltöltődni". Aztán ha megnyugodtam, megint megyek egy kicsit messzebb. És így tovább...

És még egy: két gyereknél meg már pláne praktikus, hogy hordozok, így sokkal több időm és kezem van mindenre. ;)

Remélem, nem baj, hogy ezt leírtam, de hátha hasznos valakinek.

Nem is azt mondtam, hogy így kell. Ez is csak egy lehetőség, csak lehet, hogy picit jobban figyelembe veszi a gyerkőc érzelmi fejlődését is.

De mindenki maga dönt, nyilván.