Akik ellenkező nemű babát szerettek volna, mint amilyen lett, hogyan "békéltetek" meg vele?

A többségnél nem lesz baj, hiszen az ember csak rájön, hogy a kicsi lény az ő vére, és tök mindegy mi van a lába között. :)

Barátnőm nagyon lányt akart, és a 32. hétig azt mondták az is lesz. Aztán kiderült fiú...teljesen kikészült, nem tudta elhinni.

Most már 2 éves a fia és úgy imádja, hogy el sem tudja képzelni, hogy lánya legyen. :)

Talán egyszer olvastam egy anyukáról, aki a baba születése után sem békélt meg a kisfiával, teljesen depressziós lett ettől.

De ez ritka szerintem.

Egy anya szeretete képes felülkerekedni a gyermek nemén!

Fiút akartam,kislányunk lett.Hogy hogy békéltem meg vele?!Elmondom én neked:amikor a a 40.héten,16 óra vajúdás után úgy rohantak császározni,hogy vagy születik egy oxigénhiányos gyerekem,van vagy egy cseppnyi esély arra,hogy egészséges lesz,akkor igen:pont azzal volt időm foglalkozni,hogy milyen nemű babám fog születni.Nekem is volt elképzelésem.És?Van egy egészséges,gyönyörű 3 éves kislányom.Ez a lényeg.

Most 28 hetes vagyok a kis tesóval.Ismét kislányunk lesz.Csak most már nem érdekel.Nem úgy álltam a babprojekthez,hogy fiút akarok,hanem úgyhogy egészséges gyereket akarok.Ennyi:)Szeretettel várjuk Dóri babát:)

Kislányt szerettem volna. A 12. heti ultrahangon megtudtam, hogy kisfiú, zokogva hívtam fel a férjemet, aki persze fiút szeretett volna. Nem tudtam, hogy mihez fogok kezdeni egy kisfiúval, mert én egy hajfésülgetős, játékbabával játszó anyukának gondoltam magam.

Pár nappal később nem értettem, hogy hgy lehettem annyira hülye, hogy 1 percig is foglalkoztam vele és még bőgtem is, hogy nem kislányunk lesz.

Már 7 hónapos a kisfiúnk és el sem tudnám képzelni, hogy kislány legyen (nem is akarom elképzelni, imádom a fiam).

meg en sem vagyok anyuka, sot, egy hamar nem is igen leszek :)

De nekem teljesen mindegy, ugy is tobb gyereket tervezek. Szeretnek lanyt is, fiut is! Bar jo lenne, ha lanyom lehetne eloszor, de nem bannam azt se, ha fiam szuletne. Amig egeszseges, nem erdekel semmi mas tenyezo!

1 évet vártunk arra hogy teherbe essek, végig lányt akartunk, már a neve is megvolt. A 13. héten megálmodtam hogy lányunk lesz. Aztán a 18. héten közölte a doki hogy fiú... a férjem örült, mert ő kezdte úgy érezni hogy inkább mégis fiút akar, én meg két hétig csalódottan éltem az életemet mint egy árnyék olyan voltam... Aztán 1-2 hét múlva mentünk babaruhákat vásárolni és amikor láttam hogy milyen cuki fiú ruhák vannak, egyre jobban megjött a kedvem a fiúhoz. Most már el sem tudnám képzelni másképp. Örülök hogy fiúnk lesz és nagyon várjuk már.

33hkm