Kinek mennyi, milyen feladással járt egy kisbaba?

gyakorlatilag mindennel,az első babámnál nagyon nehezen éltem ezt meg.kicsit önzőnek hathat de addig azt csináltam amit akarok,akkor ettem amikor akartam,ha kedvem volt befeküdtem 1 kád vízbe.ha elálmosodtam aludtam.Ha csavarogni támadt kedvem akkor csavarogtam.Ez hírtelen megszünt és én ezt nagyon nehezen éltem meg.most meglehet vetni,de tényleg feszült voltam mert nem tehettem azt amit eddig,gyakorlatilag semmit.idő kelett ezt elfogadnom.most a 2 babámnál már ez elő se jött.igaz sok idő eltelt a 2 manó közt és én is más lettem,de gyakorlatilag természetessé vált az anyaság.Ha nem eszem,ha nem tv-zek ha nem megyek sehová már nemtud bosszantani.de az is igaz,hogy azt is megtanultam hogy lehet gyerek melett is megmaradni nőnek,pimasz gyereknek,hogy melette is lehet csavarogni,hogy vele is jol lehet szórakozni.hogy nem kell mindenről lemondanom,de ez csak a 2.babá után alakult igy ki, és kiegyensulyozottab vagyok mint valaha.sok sikert ehez neked is.És nem kell mindenről lemondanod.megmaradhat az egyéniséged anyaként is,csak most az első a gyerek.

Én előre beparáztattam saját Magam, mikor még csak terhes voltam, hogy majd mi lesz, vége az életemnek, és stb. Aztán, szerintem annyira sötétnek festettem le saját Magamnak a jövőt, hogy csak kellemes meglepetések értek. Úgy fogalmaznék, hogy semmiről nem kell/kellett lemondanom, csak kicsit át kellett szerveznem az életünket. Jó, OK, nem tudunk azt csinálni, amit akarunk, akkor, amikor akarunk, de Ő mindenért kárpótol. Persze, nincs spontán program, meg olyan hirtelen felpattanunk, és csak úgy elmegyünk bárhova, bulizni, meg ilyesmi, de nem is hiányzik. Ha ki akarunk mozdulni, az mindig igényel némi előre szervezést, de nem bánom, mert a pici manóm egyszerűen minden "önző" gondolatot elfeledtet Velem.