Miben változtatott meg téged a baba születése?

Igazából nem megváltoztatott hanem megerősitette a tulajdonságaim,sokkal türelmesebb,mosolygosabb,nyugodtabb vagyok.Élvezem minden percet amit a babámmal tölthetek,és mivel ő már a 2.és az első már nagy,igy pontosan tudom milyen amikor már nincs a szülőre olyan nagy szükség.amikor már nem lehet őket annyira szeretgetni mert ciki,szóvalmost van egy 7 hósunk és élvezem hogy babusgatom,élvezem még azt is ha üvölt,mert tudom milyen nehéz átélni amikor már mellőznek a gyerekek.én ebben változtam,tudatosan figyelek,hogy milyen,és hogyan tültöm a babámmal az időm.

Hogy már gondolok arra, mi lesz, ha megöregszem, netán meghalok. Mi lesz a gyerekemből. A többi dologban nem változtam (szerencsére)...

Sokkal türelmesebb és elnézőbb lettem. És feladtam az elveimet, pl. nem eszünk csak az etetőszépben, na az én fiam nem fogja összefogdosni a tükröt(állandóan mázgás). Nem lesz hisztis. Dehogynem. Eltökéltem, hogy nem fog mindíg érvényesülni az akarata, dehogynem, úgyis addig üvölt még meg nem kapja amit éppen akar. Akkor meg minek hagyjam, hogy üvöltsön. Rögtön odaadom neki.

Nagyon hülyén fog hangozni, de még nem volt meg a babám nem tudtam elképzelni, hogy jobban tudom majd szeretni, mint a gyerekként kezelt kutyáinkat. Előre szemrehányásokat tettem magamnak ezért, és rosszul éreztem magam miatta. Persze amikor a mellemre tették először a bébit, már akkor éreztem, hogy ez a legszorosabb emberi kötelék, ami anya és gyermeke között van. Eddig is megrázott, ha mondjuk a híradóban gyerekbántalmazásról esett szó, vagy beteg kicsikről, de ennyi volt. Most, hogy megvan a lányom, már minden ilyen történet hallatán önkéntelenül a sajátom jut eszembe, és hogy mi lenne, ha vele történt volna baj.Ilyenkor bőgök. Amúgy meg majd kicsattanok a jókedvtől és az egészségtől. Soha nem voltam egy érzelgős típus, mégis azzá váltam. Kedves vagyok, és szó szerint megszelídültem, pedig nagyon rossz természetem volt. Egy dolog van viszont, akiért ölni tudnék, az a két hetes kislányom:)Imádok anya lenni. Ja! Ez is fontos: sokkal jobban megbecsülöm édesanyámat, és hálát adok a sorsnak hogy ilyen Anyukám van amilyen.

Elfogadtam magam olyannak amilyen vagyok./fehér bőr,szeplők,kis mell/ A férjem 11 évig próbálkozott ezzel, neki nem volt sok sikere, aztán jött a kisfiam és az én legnagyobb meglepetésemre már nem érdekelnek ezek az apróságok. :) :)