Cumi vagy nem cumi? Melyik a jobb?

Ne aggódj, nem kell neki cumi:)

Ha kéne, látnád, sírna, folyton cicin lógna, nem nyugodna meg nélküle.

Rosszat ezzel egyáltalán nem teszel.

Az én fiam cumizott, de 2 évesen teljesen leszokott, én nem bántam, de ő tápszert evett, így nem tudta eléggé kihasználni a szopóreflexet (akkor sem kell egyébként), és rajta láttuk, hogy megnyugtatja.

Így legalább nem az ujját szopta, azt nehezebb elvenni tőle:)

Én cumi-ellenes voltam, nem is vettünk előre semmi cumit, gondoltam, én soha nem fogok a gyereknek adni.

Első alkalommal kijött a dokinéni és pár perc után megkérdezte: cumijuk van? Nincs? Vegyenek... Igaza volt, a kislányom NAGYON cumis lett, 3 évesen vettük el, most 3,5 és ha néha szomorú, akkor sírva kéri a cumikáját és hogy vegyünk neki a boltban.

Második gyereknek rögtön adtam cumit, 2 hónaposan kiköpte, szájába vette az ujját és azóta se engedte el...

Harmadik gyereknek van cumija, de nem mondhatnám cumisnak, legtöbbször nélküle is elvan, ha netán kell, odaadjuk. Sokszor csak játszik vele, tehát neki ritkán, de szüksége van rá.

Érdekes dolog ez, azóta se kérdeztem a dokinénit, honnan tudta 5 perc után, hogy ilyen cumis lesz a gyerek...

Én eleve cumiellenes voltam mindig, bár nem az a véresszájú típus, aki másnak is osztogatja a tanácsait, csak annyira, hogy úgy gondoltam, a saját babámnak nem fogok adni. Így is lett és nem érzem abszolút a hiányát. Kb. 3 hónapos korában volt pár hét, amikor az ujját szopizta, de aztán ezt is elhagyta. (Nem tudom, hogy van-e összefüggés, de hozzáteszem, hogy fél éves koráig csak szopizott, és még mindig naponta 2-szer csemegézni szokott, bár itt már mennyiségről nem lehet beszélni (másfél éves))

A családomban és a baráti körömben eléggé kiakadtak, azt mondták többen is, hogy hát de olyan édesek cumival a szájukban, meg, hogy ha sír, ezzel be tudom fogni a száját, meg, hogy ha nem kap cumit, akkor az ujjára fog rászokni és arról sokkal nehezebb lesz leszoktatni, mert az mindig nála van és nem lehet elvenni tőle... Hát, ez utóbbiról úgy éreztem, hogy lehet benne igazság is, mert olyan mondta, aki 12 éves koráig szopta az ujját rendszeresen... De azt gondoltam, hogy ez olyasfajta függőség, amihez túlságosan erős lehet a kötődés ahhoz, hogy rossz legyen neki, ha le kell majd szoknia róla. Szerencse, hogy semmi negatívumot nem tudok ezzel kapcsolatban mondani. Remélem, eztán sem lesz ilyen gond.

Ha a babád nem igényelte, jól tetted.

Az enyém ha már nem volt éhes, akkor is akart vmit a szájába születése óta. Választhattam: vagy cumi lesz a cicim és én kimerült, nem alvós, türelmetlen, vagy kipróbáljuk a cumit.

Bevált. Most csak nyűgös elalváshoz kapja (négy hónapos), mert már ott a keze, ha épp nyammogni támad kedve, vagy behelyezi az egyik játékát a szájába.

Harmadik vagyok, én véresszájú cumi-ellenes voltam :-).

Összefüggés öröklődésben lehet, én iskolás koromban is szoptam az ujjamat, unokaöcsém szintén. És most az egyik gyerekem is.

Szoptatással nem látok összefüggést, szoptattam/szoptatom mindegyik gyereket, sokáig.

Szia!

5 gyerekem közül 1 sem cumizott, a 4. viszont sokáig szopta az ujját. Elméletileg, ha anyatejes, nincs szüksége efféle pótcselekvésre, érdekes módon mégis az szopta az ujját, akit viszonylag sokáig (6 hó) tudtam szoptatni. Nagyon nehezen szoktattuk le, már elsős volt..