Anyukák, Ti szigorúak vagy inkább engedékenyebbek vagytok?

anyósodnak igaza van,nevelni kell már ilyenkor is

Ezzel csak az a baj,hogy 2 évesen egyedül is fel fog mászni,hiszen eddig is szabadott ,akkor miért ne?Nem lehetsz mindog a nyomában....Jobb ha soha nem engeded és talán akkor nem is fog eszébe jutni,hogy mikor egyedül van is megtegye

Volt, amiben én is elkövettem azt a hibát, hogy engedtem: odaadtam a telefonom, megnyomhatta a space-t a laptopon... aztán jól megbántam. Mert ezekről ezek után nagyon nehezen tudtam leszoktatni, sőt! Laptopot még mindig dugdosnom kell előle. Viszont a komódra mászásnál következetesen, egyértelműen megmondtam, hogy nem, és egyszer sem engedtem, arról nem is kellett leszoktatni. Szerintem ebben legyél szigorúbb tényleg, mert ha egyedül nekiáll majd mutatványozni, baleset lehet belőle. Ez az én véleményem, aztán mindenki úgy neveli a sajátját, ahogy akarja.

Igaza van az anyósodnak,tényleg már az elején kell nevelni,jártam én is úgy,hogy egy-két apróságot elnéztem jól megjártam.Fiam 1,5 éves most kezdődött a dac korszak most már résen vagyok :) Amúgy szigorúbb vagyok,mint általában a mai szülők,de nem vagyok vaskalapos,meg kell találni a középutat, a minden tiltás és minden engedés között kell keresni a helyes megoldást,és akkor a gyerek egy jól nevelt,normális értékrendű gyerek lesz,kamaszként is.

Majd ha nagyobb lesz akkor is megengeded neki hogy bútorra másszon?Mekkora poén lesz ha 5 évesen az asztalon akar majd ülni ahol más eszik.Jobb nem engedni ezt az elején.Menjetek a játszótérre ha nagyon mászni akarnak.Én engedékenynek tartom magam de ezt nem engedném.

Én szigorú vagyok vala a balesetveszélyes dolgokban. nem mászhat fel a bútorokra, kivéve az ágyat, de felállni, ugrálni azon sem engedem. Semmi szükség á, hogy egyszer nem figyelek, és önállósítsa magát.

Hát ez jó téma. Én mindig kikerülni próbálom ezeket a dolgokat. Pl ha látom, hogy valami veszélyes akkor elteszem. A házunk úgy épült, hogy kisbabát szerettünk volna és akkor terveztük. Így nálunk minden ,,bababiztos". tudod minden komód és szék úgy lett vásárolva, hogy ,,jajj csak üveget ne abba beverheti a fejét, vagy az túl éles stb...". Eleve vettünk mindenhová gyerekzárat és beköltözésünk után 3 hónappal meg is fogant a kislányunk. most másfél éves és a szobája egy hatalmas játéktér. Nincs igazán balesetveszélybe. Természetesen meg tudja találni a töréken tárgyakat így is. Ekkor egy határozott ,,Nem" elég neki. Viszont, ha szeretne valahová menni vagy valamit nagyon szeretne akkor mindig elgyengülök a hisztitől. Szerencsém van, hogy nem túl nyafizós. Ha felmászik valamire nálunk nincs olyan ahol le tudna esni. Egyébként én annak a híve vagyok, hogy ,,majd kinövi". Én kiskoromban felmásztam és persze le is estem mindenhonnan. Egyszer egy forró tepsibe is belenyúltam és a tenyeremen a mai napig ott van a nyoma (bár nem emlékszek rá). Még sem ülök az asztalon és iskolás korom óta nem mászok sehová fel. Már nem találom vonzónak (kb 6 éves koromtól) az addig elérhetetlen magasságok megmászását. Sem a konyhaszekrényt, sem az asztalt... Szerintem kinőné. Én inkább a balesettől félek. Igaz engem kicsit ,,lazábban" neveltem. Tehát nem vették észre hogy 1 éves kisgyerek felmászik az asztalra és megfogja a forró tepsit... Sokszor magamra is hagytak amikor törtem-zúztam mindent és magamat is. Aztán ez a szenvedély alább hagyott amikor már inkább 6 -10 éves koromig szinte betegesen célomnak tekintettem a végtagjaimra való rajzolást. 10-12 éves koromig a gyöngyfőzés és agyagozás kötött le... majd azt hiszem 12 éves koromtól a fiúk:D Persze volt azért egy 1-6 éves korom közötti masszív 5 év amikor az extrém sportjaimnak köszönhetően sok balesetem volt. De azt hiszem ez még az a korszak ahol egy anyukának nem vállalhatatlan kihívás figyelni a gyermekére. Persze egy kamasz már azért arrébb küldene...

látom lepontoztatok,sajnálom attól még nem leszek olyan felelőtlen és nemtörődöm,mint a mai szülők többsége