Válalnátok úgy 1 éves kislány mellé kistesót, ha segítség képpen mindketten a párotokkal otthon tudtok lenni?

Hát mi másról szóljon az életem mint a gyerekemről? Én ezt nem értem. Attól szakadna meg a szívem ha NÉLKÜLEM menne... azért mert nem akarom hogy órákig távol legyen tőlem. Nem azt hogy barátkozzon... Csak nem bírnám ki, hogy ne lássam őt legalább ,,messziről". Nem mi vagyunk az egyedüliek akik a gyerekkel alszanak. Eleinte külön kiságyba aludt ami a mi ágyunk mellett volt mert a légzésfigyelőben bíztam, aztán hozzá lehetett csatlakoztatni a nagyhoz. Aztán amikor már nem rettegtem a bölcsőhaláltól már nem csak délután aludt az ágyunkon amíg én figyeltem, hanem este is már mertem pihenni. Imádom az együtt alvást és a párom is. Nem fogunk csak azért becuccolni a szobájába (nálunk játék szoba a neve) mert a gyakorikérdéseken azt írták, hogy ,,elkényeztetem". Nekünk nem kell munkahelyre járni reggel 8-ra meg hasonló ami kitöltené a napunkat. Így együtt járunk el mindenhová.Logikus, hogy minden napunk egymásról szól. Én boldognak érzem magamat így. Ettől függetlenül tisztában vagyok azzal, hogy lassan önálósodik. észrevettem rajta és ezeket írtam le. Természetesen nekem kellemetlen érzés, hogy az a kisbaba akit a pocakomban biztonságban tudtam és akit most pedig a karjaimban érzek biztonságban ő már néha ellöki a kezemet mert magától akar menni. Tudom, hogy normális és nem is kötöm magamra és nem teszek ellene. Egyszerűen rossz érzés, hogy egyik percről a másikra már nem cipelteti magát, nem én vagyok neki a mindene. persze tudom én, hogy szeret és én is imádom. Ez egy olyan dolog hogy biztosan az én édesanyám is szomorú volt mikor elköltöztem tőle, hogy önálló életem legyen, de ő sem állított meg hiszen ez az élet rendje. Bölcsődébe pedig nem kötelező adni a gyermeket! Ezért ha nem muszáj nem viszem, mert nagyon hiányozna nekem. Szerintem marha sok nő nem adja bölcsődébe a gyerekét. Aggódnék, hogy mi lehet vele. Pedig biztosan lenne előnye is, mert találkozna sok más babával. De annyira aggódnék és annyira hiányozna, hogy nem szeretném másra bízni. Egyébként is sír, ha nem lát a szeme sarkából így talán nem is lenne jó neki. A lényeg, hogy nem csak miattam (magam miatt is!) hanem miatta is gondoltam, hogy lenne kivel játszania. És igen egy ideig szeretnék vele aludni. Unokatesómmal 8 éves koráig együtt aludtak és mára egy 29 éves magabiztos, szorgalmas felnőtt családos férfi aki egy nagyon jó lelkű és egészséges viszony van a szülei és ő közötte. Ezt az együtt alvás dolgot csak az értheti akinél így alakult ki a dolog. Úgy gondoltam, hogy először a kistesó is kiságyban aludna légzésfigyelővel. Aztán amíg mind a kettő pici akkor bizony ágyban. A kislányomnak egyébként olyan bölcsőt vettünk amit az ágy magasságába lehet tenni és hozzá lehet pótolni az ágyhoz. Még bőven elfér benne, bár legtöbbször az apukája mellkasán alszik vagy hozzám bújva.

Ő 6 hetes kora óta végig alussza az éjszakákat. Ezért lenne kérdés, hogy az etetéseket hogyan bírná. Bár olyan mélyen alszik, hogy egy hajnali mentő szirénára sem kel fel nyitott ablaknál... Az ágyunkat pedig csináltattuk és 2,3m széles. A hálószobánk csak ágy meg belőle nyíló gardróbok kb. a gyerekszoba az játékszoba, és a dolgozószoba ahol dolgozunk a legtöbb időt pedig a nappaliban töltjük. Háló csak alvásra van. Ezt valahogyan így szoktuk meg. tegnap azt beszéltük, hogy csináltatnánk egy-egy gyerek hálót is . Végül meggyőzött ma egy példa. ott nagyobbacska volt a kislány és pici baba öcsi pedig sírt. láttuk hogy bár a kislány az anyukájának sokat segített de amint sírt az öcsi egyből fejeket vágott, hogy milyen ,,ciki" hogy a csöndes váróteremben az ő testvére hangoskodik. 5 éves volt a kislány. Neki már van egyfajta elképzelése arról, hogy mi a ,,ciki". Ezért semmiképpen nem szeretnénk megvárni amíg a lányunk olyan idős lesz. Legyen neki természetes még, ha a testvér kiabál mert még picike. Végül a párom megnyugtatott, hogy ugyan úgy minden hová együtt fogunk menni 2 gyerkőccel is. Hát úgy legyen...:)