Kismamák/anyukák, akinek kicsi babája van és nem családi házban élnek, hogy oldottátok meg a kutya levitelét amellett hogy a férj sokat dolgozik?

Szia!

Először is, ha még esetleg nem tetted volna, sürgősen vidd el oltatni és féregteleníteni:), valamint megnézni, hogy van- e chipje, akkor hátha meglenne a gazdája.

Ha Nálatok marad, akkor:

mivel téli baba lesz, jól felöltöztetve, hordozókendőben, kabát alatt kötve nyugodtan leviheted a kicsit a levegőre, amíg a kutya elintézi a szükségeseket, futkározik.

Azt javasolnám, hogy már most derítsd ki, mit tud a kutyus(pacsi, fekvés, ültetés, visszahozós játékok...), ha nem tud ilyeneket, próbáld tanítani, mert bár nem helyettesíti a fizikai fárasztást de rövid ideig segítség lehet ha otthon szellemileg le tudod dolgoztatni:).

Ha nincs meg a kutya gazdája, akkor ha teheted, vigyétek el ivartalantani is. De ezt majd úgyis elmondja az állatorvos, mikor viszed oltani- féreghajtani:).

Csak az első pár hetet kellene valahogy megoldani, amikor még nem lehet a kicsit kivinni.. De utána Én is úgy tennék, ahogy az első válaszoló írta! A levegő nem fog ártani a babának, de fél óra bőven elég a nagy hidegben lent!

Nincs esetleg egy szomszéd akivel jóban vagy, vagy egy nagyszülő, akit át tudnál hívni arra a fél órára? Az első időben úgyis sokat alszanak, akkorra időzítsd a levitelt!

Nekünk is már volt kutyánk amikor a lányunk született, Mi úgy csináltuk, hogy reggel, amikor a picikém még aludt levittem gyorsan a ház elé, hogy el tudja intézni a dolgát, aztán mentünk is föl.. délután férjem hazaért, akkor vagy együtt, vagy csak vele ment egy nagy sétára. Ez működött.. aztán amikor nagyobb lett a lánykám, felkötöttem, és együtt vittük a kutyust! :)

Nekünk 1 éves volt a tacsink, amikor a lányunk született.

Akkor még napi 3× ment le. Reggel, délben, este.

A párom hol délelőttös (8-14ig) volt, hol délutános (14-20ig).

Mi úgy "oldottuk" meg, hogy az első hétben anyukám jött hozzánk és így reggel én vittem le, délben párom, este vagy közösön vagy én általában.

Azért is volt jó, mert kicsit "kikapcsoltam" a hirtelen jött sírás áradatból.

2. -3. hétben anyósomék segítettek. Akkor is a sorrend így volt, majd a 4 héten a párom volt itthon 1 hétig.

5. héttől meg már vittem babakocsival lefele, mert bejött a kólika a napirendbe és üvöltött délután fél 6- fél este 9-ig megállás nélkül.

A babakocsizás meg bejött, mert aludt benne szerencsére és így átvészeltük az üvöltős órákat is. :)))

Későbbiekben már csak reggel és este vittük le a kutyánkat. Reggel vagy a párom vagy én, este pedig általában babakocsival vittem le.

Egyébként nagyon hamar megtanulta a babakocsis sétát. Mármint, hogy nem húz, nem rohan, stb..

A lányom is élvezi, imád "kutyát sétáltatni", pedig 14 hónapos.

Imádják egymást, jó kis pajtások. Mindennap kergetőznek a lakásban, egymás mellett "játszanak". A tacsink iszonyat vigyázz rá.

1 nap, amit már itthon töltöttünk, akkor fogadta el a lányunkat. Hajnalban szoptattam és odajött a tacsink. Megszagolta a lábát és megnyalta. Onnantól az ő védencévé vált. Mindig jelez, ha beteg vagy baj van és vigyázz rá.

Rendszeresen a lányunk szobájában alszik vagy az ajtó előtt.

Szóval, én nagyon örülök, hogy van kutyánk. Természetesen nem hagyjuk őket kettesben, hiszen a kutya kiszámíthatatlan, de én félteni se féltem őket egymástól.

A legnagyobb betegsége a lányunknak orrfolyás volt eddig.

Az unokaöcsém meg tele van rosszabbnál rosszabb betegségekkel 5 évesen, mert a nővérem sose engedte az állatok közelébe.

Vidd el orvoshoz, ha megtartjátok, akkor pedig készítsétek fel (állatorvosilag is!) a baba érkezésére pl. oltások, tisztaság, etc.

Ha tanácsolhatnék valamit, ne minden percben foglalkozz vele, mert a kutyák is tudnak féltékenyek lenni.

És általában abba belebetegednek, szóval szervi betegségük lesz.

Egyedül NE hagyd a gyermeked SOHA!

Akkor vidd le sétálni, amikor a párod vagy rokonod/barátod tud figyelni arra a 20 percre a gyermekre!