Anyukák! "Nyugodt" terhesség = nyugodt baba?

Nekem nyugodt volt a terhességem. Jól éreztem magam végig. A baba is nagyon nyugis volt a hasamban. 39+5 naposan, könnyen szültem. Most is nyugis, nem hasfájós. Sokat kell vele játszani, hogy ilyen jól ellegyen, de nagyon szerencsésnek érzem magam.

A babával kapcsolatosan nyugodt voltam a terhesség alatt, de minden más miatt stresszeltem eleget (mikor megtudtam hogy terhes vagyok,kiderült nem voltam bejelentve, akkor melóhely keresése, az 5. hónaptól ismét dolgoztam, de 4 műszakban,mert nem mondhattam el, hogy terhes vagyok)szóval nem épp nyugalom vett körbe, de egy nagyon nyugodt, jó kedélyű 9 hónaposom van :) Persze az aktuális fogzást frontokat leszámítva :)

:D Én pénteki napon szültem de csütörtök este még lent voltam a kávézómban dolgozni..... Szóval én végig nyomtam az egész 9 hónapot (jó nem kökemény fizikai munka) De én csak akkor feküdtem le mikor más ember is, nem kezeltettem mgam betegként. Volt stressz is rendesen, volt hogy voltak nagy viták(kiabálós) a párommal. Szóval nem a legnyugodtabb terhesség volt az enyém. Túl hordtam kisasszonyt mert 41 hétre született. És hogy milyen baba ő???? :D :D 4 hetes korától este 8tól 6ig aludt! Sosem sírt senkinél. Sosem volt hasfájós. Sosem éjszakázunk a fogak miatt. Szóval szerintem nincs ez összefüggésben. Már csak azért sem mert a barátnőm meg végig aludta a 9 hónapot :/ Ennek ellenére lett egy extra sírós kiismerhetetlen babája......

Rendkívül stresszes terhesség után extra sírós babám született. Lehet hogy van összefüggés, de az is lehet hogy ez véletlen. Sok példát és ellenpéldát lehet felhozni, de szerintem néhány ezer embert meg kellene kérdezni ahhoz hogy egyértelműen el lehessen dönteni.

nekem a párom akinek azonnal megírtam a terhességemet a 3.hónap végén reagált, soha nem láttam többé de telefonon a 6. hónapig küldött volna abortuszra telefonon, elsősorban karácsonykor illetve a születésnapomkor. utána már telefonálni sem telefonált. a szerelmi csalódás miatt szó szerint végigzokogtam a 9 hónapot, szinte minden éjszakát hajnalig végigsírtam, keményedések, jóslók, ahogy ilyenkor illik. a 2. hónapban megszűnt a munkahelyem, így még minden mellett megevett a fene, hogy miből fogunk így megélni. közben lezavartam egy évek óta húzódó válást, stb. és ez csak a java. paráztam is, hogy a gyerek biztosan ordítani fog majd állandóan. a fiam napra pontosan született, és amióta tud, megállás nélkül röhög :). még az orvosnál is, az anyukák irígykedve néznek, amikor a hideg fülhallgatóval nyomkodja, mint akit csiklandoznak :). Én meg röhögök vele, hogy Uramisten, ennek a gyereknek kötélből vannak az idegei :). hát van egy stressztűrő szintje, az biztos, talán épp a pocakomban "ragadt rá".