Miért akkora baj, ha ringatva altatjátok a babát?

Én ringattam,élveztem nagyon,majd amikor gerincsérvet kaptam a gyerekem nem aludt amíg kórházban voltam és egy hónapig tartott míg "leszoktattam" a ringatásos elalvásról. Kész szenvedés volt. Nem trendi a nem ringatás,csak sokan attól félnek hogy nehéz lesz ha már nem olyan pici és nem olyan könnyű. Ha tehetném én is visszacsinálnám,mert sokkal rosszabb az mikor valami miatt abba kell hagyni a ringatást,és végignézni ahogy szenved mert nem tud magától elaludni.... Vannak gyerekek akiket ez nem visel meg,úgy elalszik egyedül mint a sicc,de van olyan is akik nagyon megszenvednek érte. A ringatással nemcsak az Ő igényeit elégítjük ki, sőt 90%ban csakis kizárólag a miénket....Mert olyan jó nekünk ha mellettünk van,olyan jó nekünk ha ringathatjuk,érezhetjük a bőrét,illatát. Vajon neki is olyan jó mikor hirtelen ezt meg kell vonni tőle? Terhesség,munka,baleset vagy bármi más miatt?

Ha sokan ebbe belegondolnának....

Hát akkor most lehet engem lepontozni.Én sosem ringattam a babám.Mondjuk nem is igényelte,mert csak jobban "bepörgött",minden érdekeli.Sőt nála ki kell jönni a szobából különben azt figyeli mi folyik a rácsokon túl :-)

Szerintem ez nem terndi v. nem trendi kérdése.Én úgy gondolom és próbálom is ehhez tartani magam:Könnyebb nem rászoktatni valamire mint utánna leszoktatni valamiről!

Na,nekem pl.ringatás stb. ilyen.Mennyi olyan kérdés van itt is,akinek elmúlt fél-1 éves a babája,ringatva alszik el,folyton kézben akar lenni a babája és még pisilni sem tud elmenni mert különben üvölt a picúr.És lesz szeretné szoktatni.Hát,a leszoktatás nagyobb törés lehet,mintha nem szokott volna rá.Amúgy meg egy kis önzés is társul hozzá szerintem az anya részéről,mint ahogy az előttem szóló is írta az utolsó soraiban.

A lányom (9 hónapos)abszolút bújós úgy amúgy és vidám kiegyensúlyozott,de aludni csak egyedül.

Mindenki máskép csinálja,ezen ítélkezni,szerintem nem szabad.

Aludj jól gyermekem c.könyvhöz

"

Aludj jól, Anyukám!

"Nem baj, ha nem figyelsz arra, hogy nekem rád van szükségem, mert még nagyon kicsi vagyok és te jelented a biztonságot nekem. Tudom, hogy nagyon fontos, hogy teljesen kipihent legyél, mert csak akkor vagy képes kedves lenni velem, különben jaj nekem.

Ezért inkább megtanulom már most, hogy éjszaka te nem vagy az enyém, sőt, nem is vagy. Így legalább elmondhatod majd a barátnőidnek, hogy milyen szuperzseni gyereked van, mert ellentétben egy átlag gyerekkel, aki csak 3-6 éves korára tanul meg egyedül elaludni, ill. visszaaludni, én már 3 (12-24) hónaposan megtettem ezt a te kedvedért. Aludj jól, Anyukám!"

Menta

[link]

Szerintem a kérdező erről akar beszélni.

1. A kötődés jelenségéről röviden

A kötődés egy láthatatlan, rugalmas kötelék anya és gyermeke között. Bizonyos tekintetben hasonlít a bevésődés folyamatára, mellyel a kislibák kikelésük után egy életre eszükbe vésik anyjuk képét (imprinting). Mindkét folyamatnak – az imprintingnek és a kötődésnek is – hasonlók a céljai: az éretlen és tapasztalan utódot a biztonságot nyújtó anya közelében tartani. Míg a kislibák kikelésük után szaladnak, az embergyerek nem képes aktív helyváltoztatásra, ezért hiába is rögzítené édesanyja képét születése után, követni nem tudná őt. Ehelyett a kötődési viselkedés az, ami anyát és gyermekét nem engedi eltávolodni. A kötődés tulajdonképpen egy jól fejlett szabályozórendszer, melynek működése a gyermek mozgékonyságának növekedésével párhuzamosan válik hangsúlyossá. A 7-8 hónapos gyermeket két, egymásnak ellentmondó vágy vezérli: felfedezni a világot, megérinteni, megtapasztalni mindent, illetve ezzel szemben munkál benne a közelség keresése, a biztonság, az ismerősség – az anya – utáni vágy. A kötődési rendszer többek között e két vágy között próbál egyensúlyt teremteni: felfedezésre sarkallva a gyermeket, mikor az édesanya elérhető és jelenlétével biztonságot sugároz, illetve egyedüllét vagy veszélyhelyzet esetén a biztonságot jelentő anya keresése és a megnyugvás utáni vágy válik kifejezetté. A kötődési rendszerben – optimális esetben – természetesen az édesanya is részt vesz, a gyermek távolodása, sírása esetén az anya közelít gyermekéhez, felveszi és megnyugtatja őt. A kötődés tehát egy komplex viselkedési rendszer melyben mind az anyának, mind a gyermeknek aktív, kezdeményező szerepe van, természetesen eleinte az édesanyát terheli a nagyobb felelősség, ő felel az egyensúly fennmaradásáért. A kötődéselmélet egyik kulcsmotívuma szerint a biztonság élményének ezen korai megtapasztalása – illetve ennek elmaradása – mentén kiépül a gyermekben egy modell, mely későbbi kapcsolatainak is alapjául szolgál. A biztonságosan kötődő gyermekek később magabiztosabbak, társaságban jobban feltalálják magukat, együttérzőbbek társaikkal és közeli kapcsolataikat valódi érzelmi mélység jellemzi. Az elmélet erre vonatkozó állítását mára több tucat tudományos kutatás eredménye támasztja alá. Így válik érthetővé, hogy miért felbecsülhetetlen fontosságú az édesanya válaszkészsége, érzékenysége az első évek során, és mennyit tudnak ártani a különböző, sokszor ismeretlen eredetű gyermeknevelési dogmák.