7 hónapos babám sír ha nem lát engem, miért? És meddig tart még?

Az első válaszoló nagy butaságot írt(nem akarom megbántani)

Ilyenkor alakul ki a kötődés anya és gyermeke közt.Az a jó ha sír mikor elmész,mert már ragaszkodik hozzád.

Én sem értek egyet az első válaszolóval.

Vagyis csak nem értem,hogyan nem lehet magamhoz szoktatni a babát?

Amikor szinte a nap 24 órájában együtt vagyunk kettesben,vagy hármasban a testvérével,mert apa dolgozik,nagyszülők pedig 240 km-re laknak.

Plusz még a szoptatás is egy erős kötődés.

Amikor pici volt a 8 hónapos fiam,a bátyussal el tudtam én is menni 2 szoptatás között moziba,vagy csak kettesben sétálni,biciklizni,szánkózni.

Ma már ez lehetetlen,mert kb.1 hónapja ő is nagyon sír.

A lakásban is csak akkor tud egyedül játszani,amikor lát.

Biztos könnyebb olyan anyukáknak,akiknek a babája bárhol,bárkivel ott marad,sírás nélkül.

Ebben sem egyformák a gyerekek.

A nagyfiam is ilyen volt,bölcsődében,óvodában mégsem volt vele semmilyen beilleszkedési problémánk.

"1. A kötődés jelenségéről röviden

A kötődés egy láthatatlan, rugalmas kötelék anya és gyermeke között. Bizonyos tekintetben hasonlít a bevésődés folyamatára, mellyel a kislibák kikelésük után egy életre eszükbe vésik anyjuk képét (imprinting). Mindkét folyamatnak – az imprintingnek és a kötődésnek is – hasonlók a céljai: az éretlen és tapasztalan utódot a biztonságot nyújtó anya közelében tartani. Míg a kislibák kikelésük után szaladnak, az embergyerek nem képes aktív helyváltoztatásra, ezért hiába is rögzítené édesanyja képét születése után, követni nem tudná őt. Ehelyett a kötődési viselkedés az, ami anyát és gyermekét nem engedi eltávolodni. A kötődés tulajdonképpen egy jól fejlett szabályozórendszer, melynek működése a gyermek mozgékonyságának növekedésével párhuzamosan válik hangsúlyossá. A 7-8 hónapos gyermeket két, egymásnak ellentmondó vágy vezérli: felfedezni a világot, megérinteni, megtapasztalni mindent, illetve ezzel szemben munkál benne a közelség keresése, a biztonság, az ismerősség – az anya – utáni vágy. A kötődési rendszer többek között e két vágy között próbál egyensúlyt teremteni: felfedezésre sarkallva a gyermeket, mikor az édesanya elérhető és jelenlétével biztonságot sugároz, illetve egyedüllét vagy veszélyhelyzet esetén a biztonságot jelentő anya keresése és a megnyugvás utáni vágy válik kifejezetté. A kötődési rendszerben – optimális esetben – természetesen az édesanya is részt vesz, a gyermek távolodása, sírása esetén az anya közelít gyermekéhez, felveszi és megnyugtatja őt. A kötődés tehát egy komplex viselkedési rendszer melyben mind az anyának, mind a gyermeknek aktív, kezdeményező szerepe van, természetesen eleinte az édesanyát terheli a nagyobb felelősség, ő felel az egyensúly fennmaradásáért. A kötődéselmélet egyik kulcsmotívuma szerint a biztonság élményének ezen korai megtapasztalása – illetve ennek elmaradása – mentén kiépül a gyermekben egy modell, mely későbbi kapcsolatainak is alapjául szolgál. A biztonságosan kötődő gyermekek később magabiztosabbak, társaságban jobban feltalálják magukat, együttérzőbbek társaikkal és közeli kapcsolataikat valódi érzelmi mélység jellemzi. Az elmélet erre vonatkozó állítását mára több tucat tudományos kutatás eredménye támasztja alá. Így válik érthetővé, hogy miért felbecsülhetetlen fontosságú az édesanya válaszkészsége, érzékenysége az első évek során, és mennyit tudnak ártani a különböző, sokszor ismeretlen eredetű gyermeknevelési dogmák."

[link]