Olyan rosszul érzem magam, hogy már nem tudok szoptatni! Hogy lenne könnyebb?

Nektek is köszönöm! Igen, néha bántanak. Mint azt írtam, a gyerekorvosunk szokott a megjegyzéseivel. Én is azon voltam, hogy a kezébe nyomom és rászólok hogy rajta, szoptassa meg!

Az első napokban is a kórházban. A szopi után visszavitték, miután lemérték jött a csecsemős és hozta a fejőm (amit előtte vittem be, hogy fertőtlenítsék, már a kórházban is fejtem), és a kezembe nyomta és mondta: "Tessék kismama fejni"! Mindezt olyan hangsúllyal, hogy elkezdtem bőgni. Majd neki álltam fejni, majd csináltam a szoptatós teát, hogy legyen már végre tejem. Nagyon rossz volt! Mintha direkt csinátam volna, hogy ne legyen elég tejem. Minden vágyam az volt, hogy szoptathassam!

Valamint látom a megvetést néha az emberek szemében. Néha sajnálatot is. Sok minenkinek az az első kérdése, amikor talákozunk, hogy tudom e szoptatni, van e tejcsi....

Anyósom is piszkált az elején. Akárhányszor jött, mindig osztotta az észt. Persze rosszat nem akart, de nem értette meg, hogy nem megy. Vettünk mellbimbóvédőt is, hátha azzal könnyebb neki. A mellbimbóm is olyan szinten kisebezte a babóm, hogy bőgtem a szopi közben. Simán fél órát is rajta lehetett és a mérleg nem mutatott semmit, nem szívott semmit. Ekkor jött a véget nem érő fejés.

De innentől kezdve nem érdekelnek! Szeretem a kisfiam és ez tényleg sokkal többet ér bárminél! :)

Mégegyszer nagyon köszönöm! Már sokkal jobban érzem magam! Nem mondom, hogy már nem bánt, de végre túlteszem magam rajta!

Köszönöm neked is, hogy írtál. Mint azt írtam, a folyamatos fejés mellett kezdtem apadni! És volt tényleg olyan, hogy a fiam mellett még enni sem volt időm. Majd akkor adtam már fel végleg, amikor már csak nagyon minimális volt. Az nem érdekelt, hogy hogy fog kinézni a mellem, de tényleg féltettem bármi betegségtől, olyan erővel kellett facsarnom! Nem hiszem, hogy jó, ha kidőlök a fiam mellől!

De igazad van, a következőnél sokkal kitartóbb leszek és már így utólag én is okosabb vagyok. És remélem, hogy a következőnél már nem lesznek ilyen problémák és eltudom kezdeni időben a szoptatást, és a cicit fogja előbb megismerni, nem az üveget. Bár anyukám sem tudott egyikőnket sem 2 hétnél tovább szoptatni, én remélem, hogy szerencsésebb leszek! És bizony nem fogok tejserkentő bogyókat sem használni, az tuti! Semmi értelmük!

Köszönöm 35 f !!!

07.51! Nem sértődtem meg! Amúgy már azt is írtam, hogy én a kórházban is fejtem már, a fejőm már a kórházi csomagomban pihent, ha szükség lesz rá! Sajnos nagyon is szükség volt, mivel ugye elvitték tőlem, és nem szoptathattam, de akartam, hogy beinduljon a tejem! De ezen már tényleg nem tudok javítani és tényleg igyekszem a következőnél sokkal okosabb lenni és mindenben kitartóbb!

Köszi! :) Igazad van, másabb már így, az állandó fejés nélül! Ráadásul ugye nem 10-20 perc volt egy-egy fejés, hanem minimum fél óra, de inkább 45-50 perc! 3 óránként evett a babám, persze üvegből sem 5 perc alatt, hanem szép komótosan, fél óra alatt! Szóval alig volt bármire is idő. Ha azt láttam volna, hogy van értelme, akkor bizony nem adom fel!

Mostmár azért más. Persze főleg azért, mert a kisfiam is nyugodtabb, egyszer kel éjjel enni, amúgy szépen alszik, így én is tudok. És bizony lassan magunk mögött hagyjuk a pocifájást is! :)

Csak azért mondom, hogy okosabb leszek majd, mert azért volt miből tanulni. MOndom én, hogy utólag okosabb az ember! :D Első lépésben már tudom, hogy kell mellre tenni egy babát! :) A kórházban senki sem foglalkozott azzal, hogy megy e a dolog! Netről néztem a testtartást meg egyebeket! Majd igyekszem nyugodt maradni és ha úgy látom, hogy nincs elég tejem, akkor sem az idegeskedés jön, meg a tea, meg a bogyók, hanem próbálok inkább azon lenni, hogy az a mennyiség megmaradjon, ami van. Persze ehhez nagyon fontos lesz a normális étkezés is.

Egyszóval másként akarok mindent csinálni! :)