Hogy viszonyult a 3 évesetek a pici érkezéséhez? és azóta is, hogy viselkedik vele?

Nálunk nem jól. Kiabálós, dobálós, babát felébresztős volt, és a mai napig sokszor az, a kicsi 8 hónapos. Remekül elszórakoztatja, van hogy 1 órát is ,a kicsi isteníti, de nem az az idill,mint amit itt mindig olvasni,hogy imádják egymást...Pedig mi nagyon sokat tudunk foglalkozni külön a naggyal is, mert sok segítségünk van, mégis "zizi" lett.

Sziasztok! Nálunk először meglepően jól mentek a dolgok, 3 és fél éves volt a lánykám, mikor megszületett a hugi. A nagylányom, 1000 fokon égő, örök mozgó, tornádó. Később változtak meg a dolgok, főleg az utóbbi napokban. A hugi 5 hónapos. Most már ott tartunk, hogy a hugi nem, de a nővérke már visszafejlődött, és cumisüvegből iszik. Eddig egyedül wc-zett a nagy wc-be, de már csak segítséggel hajlandó. "Nyenyerészik" mint a hugi, és néha azt kell játszani vele is, hogy kisbaba. Állandóan ijesztgeti a hugit, bár hozzá kell tennem, hogy nagyon szereti. Bántani nem bántja, simogatja, beszélget neki...de örökké a figyelem középpontjában akar lenni azóta. Hugi 2 napja tanult meg hasra fordulni, és ahogy örültünk neki, a nagyobb is rögtön hasra vágta magát, hogy "lám ő is hasra tud fordulni" Édes, de kicsit sajnálom őt. Igyekszem többször is lepasszolni a hugit, hogy a nagyobbal lehessek, de a picúr cicimániás, nehez tudok elszakadni tőle. Szóval nem egyszerű, de remélem hamar realizálódik a helyzet, mert most 2 kisbabám van így...ja, meg egy férjem. :)))