Mit gondoltok? Megszokja majd?

Az, hogy kinek mit jelent a magánszféra, nem hely-, hanem inkább emberfüggő szerintem. Ha mi ketten a férjemmel úgy gondoljuk, hogy "egyedül" vagyunk, akkor mindegy, hogy helyileg hol vagyunk. Persze itt nyilván a saját lakásunkra gondolok, nem esünk egymásnak azért akárhol, házon kívül. :D

Biztos fura másnak, de minket sosem zavart, hogy anno a lányunk, most pedig a fiunk van ott tőlünk 1 méterre az ágyban. Amikor együtt vagyunk, akkor mi egymásra figyelünk, nem a gyerekre. De persze kell ehhez két nagyon jól, mélyen alvó gyerek is. :)

Nyilván nem mindenki ért ezzel egyet, nem is mindenkinek "való" ez a fajta elrendezés, de nálunk mindenkinek jó így.

Érdekes egyébként, hogy egyesek szerint a gyereknek "tilos" együtt látni a szülőket. Én ezzel nem értek egyet, legalábbis annyiban nem, hogy ennyire óvakodni kellene ettől. Persze mi se keressük az alkalmat, hogy közönség előtt legyünk, de bármikor, ha egyszer ránk nyitnának, nem csinálnánk belőle nagy ügyet. Attól függ, mennyi idősek lennének, elmondanám nekik az ő nyelvi és értelmi szintjükön, hogy apa és anya így szereti egymást. Biztos, hogy meglepődnének, talán kérdezősködnének is utána, de szerintem ez így is normális.

A szexualitás az emberi élet természetes része, és nem biztos, hogy az a legjobb, ha teljesen a szőnyeg alá söpörjük még a saját gyerekeinkre tekintettel sem. (De mondom, én se a másik végletre gondolok.)