Hogyan kezeljem ezt a viselkedést?
A kisfiam 17 hónapos, nála is tapasztalok ilyesmit, egyre gyakrabban. Igaz, ő korábban is érdekes dolgokat művelt: amikor már tudott mászni, felállni, dühében csapkodta magát a földhöz, szinte toporzékolt, ha nem sikerült neki valami. Nekem azért volt ijesztő, mert az első gyerekem haláli nyugodt volt mindig, egykedvűen nézte a babakocsiból, amikor más gyerek "cirkuszolt" az utcán, vagy a boltban. A fiam viszont... tegnap például sétált a család délután, és ő kb 15 perc múlva már unta a babakocsiban ücsörgést. (Nem tud még járni) Annyira erőlködött, hogy vegyük ki, hogy mérgében harapni kezdte a saját karját, meg a babakocsi elejét, mint egy kis őrült. Kivettük a kocsiból, de az sem tetszett neki egy idő után, visszatettük, kezdte elölről, míg végül inkább hazamentünk. :( Otthon már semmi baja nem volt. Hozzáteszem, hogy ő jóval hamarabb született a vártnál, majdnem 3 hónapos volt, amikor végre hazahozhattuk a kórházból, én sokszor erre fogom, ha nehezen kezelhető...nem túl szépen indult az élete... :((((
A lényeg, hogy szerintem is a higgadtság a fontos ilyenkor, és a nyugodt, szeretetteljes beszéd! Meg kell tanulniuk az indulataikat kezelni, szerintem egyelőre még számukra is ijesztő ez az érzelem, én legalábbis pánikot látok ilyenkor a kisfiam szemében. Mintha azt mondaná, hogy "mondj valamit, mert rögtön felrobbanok!"
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!