Most csak tőle fél vagy mindenki mástól?
Igazából fogalmam sincs, hogy fél-e a gyerekektől vagy csak egy bizonyos kislánytól?!!!
Akár hányszor találkoznak a lányom már rázza a fejét, hogy: nem-nem. A kezével is jelzi. A másik kislány nagyon dinamikus, gyors (3 hét van köztük a kislány javára), érdeklődő, stb..
Igazából már-már olyan, mintha azt hinné, hogy a lányom egy játékbaba. Emelgetni szeretné, hurcolni, de a lányom nincs oda érte.
Most már odáig jutott a dolog, hogyha a kislány a közelébe megy vagy babahangon visít, akkor a lányom bőg, mintha vernék..
Sokat járunk gyerekek közzé, gyerektársaságba, de eddig én nem vettem észre, hogy a lányom "irtózna" a kortársaitól.. vagy csak nem tűnt fel?!
Másnál is volt ilyen?
Nekünk közvetlen környezetünkben nincs korunk beli gyermek mind 4-5-6-7 éves akikkel találkozunk a játszótéren,imádják a fiamat,ölelgetik puszilják a kis fejét(máshol nem engedem hogy idegenek puszilják csak a fején-haján)de a fiam fél tőlüknem érti hogy csak játszani akarnak vele,ha egy-kettő van körülötte még el van de hanagyobb a társaság agressziv lesz és üti a gyerekeket, ezért halátom hogy sokan vannak lent inkább sétálunk nem játszunk..
Sztem nálatok is csak a kislány heves közeledése rémitheti meg.
A kislány egy tünemény egyébként. Nagyon érdeklődő, akaratos személyiség. Ahhoz képest, hogy 1 éves lesz olyan, mintha teljesen kialakult volna már a személyisége.
Ha az ölembe ül, akkor bújik, puszit ad nekem. Ha a lányommal foglalkozom, akkor féltékeny lesz és jön egyből ő is oda. Ilyenkor persze a lányom kicsit sír és elmegy.
Néha már nem tudok a lányommal mit csinálni. Megértem az ő helyzetét is, valószínűleg fél tőle, mert túl heves és akaratos.. de hát ez van. Meg kell szoknia..
Ne haragudj, de szerintem nem jó hozzáállás az "ez van, meg kell szoknia". Elhiszem, hogy számodra szimpatikus a másik kis talpraesett babóca természete, hozzáállása, de most hogy olvastam a hozzászólásodat (másodikat), miszerint az öledben ül a másik kislány...
Nem akarok ítélkezni, nem is látok bele a dologba, de nekem az jött le, hogy a te kislányod kénytelen végignézni, amint egy MÁSIK kislányt szeretgetsz, ő pedig szépen elkullog, mint egy számkivetett. A kislányodat sajnálnám egy ilyen szituban. Nem vagyunk egyformák, mi felnőttek sem, el kell fogadni őt is, ha kicsit kevésbé merész, vagy visszahúzódó, akkor is! :) Úgy tűnik, szeretnéd, ha inkább olyan lenne, mint a másik kislány...
Lehet, hogy később ő is ugyanolyan talpraesett lesz, de az is lehet, hogy ilyen marad a természete, és ő így tökéletes!
De hogy meggyőzzelek: képzeld magad a lányod helyébe! Buta példa következik, de ha belegondolsz, van alapja: Szóval a kedves férjed időnként az ölébe ülteti az ismerős barátnődet, és lelkesen örvendezik annak, hogy a barátnőd mennyire rajong érte. Te mindezt mellettük állva nézed! Nem lenne kedved ilyen helyzetben elkezdeni visítani? Netán szomorúan, féltékenyen, csalódva a férjedben odébb somfordálnál te is? Na, így érzi magad a kislányod, hidd el!
Megoldás: érezze, hogy ő a legfontosabb neked, ő üljön az öledben, őt szeretgesd, ha a másik kislány ott van! Szép lassan begyógyul a seb, és talán barátkozni fog a számára mindez idáig riválisként megjelenő kislánnyal is, akivel úgymond meg kell küzdeni per pillanat az édesanyjáért...
Eléggé félre értetted, nem írtam, hogy minden egyes alkalommal az ölemben ül a kislány vagy csak azt a kislányt szeretgetem. Nem is értem, hogy gondolhatsz ilyet .. .?!!?!
Természetes, hogy a lányom az első és vele foglalkozom, de nem fogom állandóan a kezét fogni. Ha egy másik gyerek odajön hozzám vagy esetleg az ölembe ül, akkor foglalkozom vele is. A lányomat szerencsére ez cseppet sem zavarja, nem féltékeny típus, mint ez a kislány.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!