Tényleg elkapattam a babám?
1 hónapos a kisfiam, már 2 hetes korában mondták, hogy el fogom kapatni azzal, ahogy bánok vele, erre tegnap egyik barátnőm meglátogatott és konkrétan kijelentette, hogy el van kapatva.
Mindig úgy csinálom, hogy ha kezd nyüszögni, hogy éhes kiveszem az ágyából, nem várom meg míg ordít (türelmetlen ha éhes), gyors pelenka csere és megyünk szopizni, utána büfiztetem, ha kell még etetem, ha nem, akkor megvárom míg elalszik és csak utána rakom le. Tegnap, hogy itt volt a bnőm, nem büfiztettem elalvásig, ébren raktuk be a kiságyba és nem aludt el, kezdett nyüszögni 5-10 perc után. Tátogott, cuppogott, gondoltam éhes, sajnos tápit is kell neki adnom, apa megetette, bnőm meg csak annyit mondott miért kell folyton etetni? Miért kell, hogy kézben legyen mindig? Most hogy így belegondolok tényleg nem nagyon volt, hogy ébren leraktam és magától aludt volna el. De ha sír, akkor csak meg kell vígasztalnom nem?
Rosszul csinálom? Elkapattam?
Barátnődnek van gyereke?
Én mindig azon bosszankodok, hogy két kategória van a nagyon okos emberekre:
1. akinek még SOHA nem volt gyereke, de iszonyúan jól tudná őket nevelni, és ennek hangot is ad.
2. akinek már van gyereke, jól el is cseszte, és VELEM akarja a saját hibáit kijavíttatni, teljesen mindegy, hogy mi az adott szitu, belepofázik, hogy "Majd meglátod, hogy nálad is ez meg az lesz, vagy ilyen, meg olyan lesz a gyerek"
Nem kell velük foglalkozni.
Anyósomat azzal építettem le, mikor mondta, hogy ő annak idején hogy "elkapatta" a gyerekeit azzal, hogy folyton felvette őket, mikor sírta, hogy annak is megvolt az oka gondolom... egy anya sem képes sírni hagyni a gyerekét, hanem elkezdi keresni az okát a sírásnak, és ez így normális.
Érdekes, hogy mindenki azt várja az újdonsült anyukáktól, hogy sírni hagyják a szegény babákat, de miért?!?!
Nem azért születik az a baba, nem azért várják a szülők 9 hónapon át remegve, aggódva, és teljes izgalomban, hogy aztán sírni hagyják, mikor valamire szüksége van!
Ne foglalkozz vele!
Ha meg nincs gyereke, mosolyogva közöld vele, hogy majd ezeket az okosságokat visszamondod neki, ha már neki is lesz...
Hallgass az ösztöneidre, azok eligazítanak a gyereknevelésben, és figyeld a babádat, ő megmondja, hogy mire van szüksége ahhoz, hogy jól érezze magát idekint a nagyvilágban!
szia!1x is vannak már most ösztöneid,hiszen kivetted...rájöttél, hogy mi a gondja.Igaz kicsit nehezen,de ahogy mondtad,0 tapasztalattal ne várjanak rögtön csodát.
én ugyan így vagyok.Néha együtt sírtam a babámmal,mert már nem tudtam mi lehet a gond.nekem is mindenki azt mondta elkapattam...és el!de az én fiam!igaz,most 8hónaposan kicsit nehéz volt leszoktatni a ringatásról....hasfájós volt nagyon.de sikerült.most bújós korszaka van,de ez csak nekem jó :-) imádom ha bújik.nekem is mindenki mást mond,mind a védőnő,a doki,az anyum,anyós..ismerős.így én próbálom a saját megérzésem szerint megtalálni az arany középutat.pl keveset szopott,és a tápszer pótlás helyett 4hónaposan hozzátápláltam(gyümölcs,majd tejpép,főzelék)most egy nagyon mosolygós kiegyensúlyozott baba.mostanában már kezd hisztizni is,ilyenkor persze nem veszem fel azonnal,de amúgy ha már hallom hogy fent van és nyugtalan,bemegyek és megbabusgatom :-)
fel a fejjel,senki nem születik szuperanyunak.És a babádnak úgyis te vagy a legjobb!boldog babázást
Köszönöm a válaszokat! Én is úgy gondoltam, hogy ha sír, akkor valamire szüksége van. Ha arra, hogy a karjaimban legyen, azt sem vonnám meg tőle, hiszen 9 hónapig mindig vele voltam, most miért hagynám magára? Csak tudjátok rossz volt azokat a pillantásokat nézni. Letettük a kisfiamat, kezdett nyüszögni, cuppogott, én már tudom, hogy olyankor talán nem evett eleget, lehet csak két korty kell, de akkor is, bnőm nézegette egy ideig, mondta ne vegyem ki, erre már behergelte magát a kicsi és ordítani kezdett. Erre mondtam én, hogy ezt minek kell kivárni? Kiveszem, mikor még csak nyüszög. Na bnőm kivette, pici elhallgatott. LÁtod? Elkapattad! A pici még mindig tátogott. Mondom nem elkapattam csak éhes, most azért van csendben, mert azt hiszi azért vetted ki, mert mindjárt kaja lesz. Közben bepisilt, bnőm kérdés nélkül feldobta a pelenkázóra és kicserélte... Ledöbbentem.
Bántani pedig nem akartam a picit. Csak tényleg a fülemben csengtek ezek a szavak és mikor már egy órája ordított és nem kellett se cici, se séta se ringatás, akkor csúnyán beszéltem vele, hogy most akkor mi a fenét akarsz?? Aztán hűs vízzel megmostam az arcát, nyakát és elpilledt a karomban. Sírtam, hogy ilyen szörnyen viselkedtem vele és már le sem akartam tenni... ha elkapattam ha nem... Ha a karomban talál megnyugvást, legyen. Azért vagyok neki.
szia
azzal egyetértek, hogy "minek állandóan etetni", mert az tényleg nem jó, és felesleges
de azzal nem, hogy minek van kézben.
1 hónapos baba még bőven lehet kézben, az enyém is állandóan ott volt az elején, mert rengeteget sírt és fogalmam se volt, hogy mit csináljak vele.
Ha sír, akkor valóban meg kell vigasztalni.
Este szerintem azért sírt 2 órát, mert fájt a hasa, legalábbis az enyém is minden nap este 7-10ig üvöltött 3 hónapon keresztül.
Később valóban nem jó, ha állandóan kézben van, de nem is fogod bírni :)
Közben olvastam a hozzászólásodat.
Ne hagyd sírni azt a szegény manót!
Annyira picike még!
Nem tudhatod, hogy miért sír, de mindig van rá okuk!
Ők még nem akaratosak ennyi idősen, aki mást mond, az ostoba!
Nekem is mondogatták az elején, hogy nem kell mindig felvenni, mert ráfázok, aztán egyszer nem vettem fel, kb. nálunk is egy hós volt a manó, mert ki voltam purcanva, sírt-sírt szegényem, én kiborultam, én is sírtam, apát küldtem, hogy most vegye fel ő, és akkorát böfizett a picurka, hogy csak!
EZ volt a baja!!!!
Én meg nem vettem fel, mert azt mondták, hogy nem kell mindig "felkapkodni" (ezt a szót GYŰLÖLÖM!!!)
Azóta is furdal a lelkem, és soha többé senkire nem hallgattam.
Sőt!
Aki belepofázik, annak már átharapom a torkát, mint egy anyatigris, mert elegem van a sok okosból!
Mindenki úgy csinálja, ahogy a babának a legjobb.
Ennyi.
Ez a fontos, nem a sok kontár véleménye!
Ne aggódj,jó anya vagy!!!!!
Mindent úgy csinálj ahogy a szíved diktálja!!Ha mindenki "jó tanácsára" hallgatnánk nem is tudom mi lenne. A barátnőd meg elhiszem,hogy a harmadik gyereket nem kapkodta ki az ágyból.Valószínű nem volt rá ideje a másik 2 mellett.De kérdezz rá,hogy az elsővel hogyan csinálta?
Én is mindig kiveszem a kicsit ha sír.És a nagyot (most 11) is mindig kivettem és egy nagyon f..asza kis srác.Igen ragaszkodik hozzám,de nem kórosan.Nagyon jó kapcsolatunk lett.
Úgyhogy csak így tovább!!!!!!!!
Az ösztöneid megvannak,csak hagyd felszínre törni őket,ne görcsölj,mert a tej is elmehet.Én egy dolgot tudok ajánlani:Sokkal nehezebb leszoktatni valamiről a babát/gyereket,mint nem rászoktatni!
Tehát ami később neked vagy neki kellemetlen,nehéz, v."terhes" lesz pl.10 kilósan mondjuk ringatni arra ne szoktatsd rá.
Légy következetes amennyire csal tudsz és ne cicivel próbáld megnyugtatni,hallgass az ösztöneidre.
Nekem bevált és próbálok eszerint cselekedni.Mosolygós,kiegyensúlyozott 8 hónapos kislányom van.
(amúgy meg nem értek egyett azzal,hogy a ilyen idős korban lévő kisbabát nem lehet elkapatni.Ő pontosan tudja lassan kezdi "látni " az összefüggéseket,nagyon okosak.)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!