5 hónapos a kisfiam. Anyósom irányítani akarja a nevelését Mit tehetnék ez ellen?

A kompromisszumos udvarias válaszoló vagyok: zárjátok ki, cseréljétek le az zárat, húzzatok zsákot rá ha átmegy és dobjátok a Dunába/Tiszába, közeli folyóba..:-DD

Ha ennyire gáz a helyzet, szerintem egy megoldás van, az hogy baromira magadra haragítod és soha többé nem fog szólni hozzád. A párod hogy áll az egészhez?

hát gyerekek, én egy kicsit drasztikusabb voltam. ugyanez ment nálunk is, csak még megfejelte annyival, hogy amikor a gyerek a kezében volt, úgy mondta neki, " jaj de rég látott már ANYÁD"...

Egy ideig tűrtem. Most ott tartunk, hogy kiadtuk a lakásunkat, és kivettünk egyet 60 kilométerrel arrébb :)))

Ne aggódj, a barátai pontosan tudják, ki milyen, maximum udvariasan végighallgatják.

Szóval, többször írtam már ilyen kérdésre: KI KELL ÁLLNI MAGADÉRT.

Ha jön, rögtön menj el otthonról a babával. Mondd, hogy dolgod van, ő meg nem szólt, hogy jönni akar. Legközelebb szóljon előre, hogy megtudja, hogy ráértek-e. Menj fagyizni...

Ha javasol valamit, mond neki, hogy köszönöd a TANÁCSOT, de te inkább máshogy csinálod. És punktum. Nem kell indokolni, magyarázkodni, satöbbi.

Ha idegsokkot kap, az csak jó :-)

Akármit JAVASOL, csakazért se úgy csináld, de mindig udvariasan köszönd meg a tanácsát, de te másképp gondolod, ezért másképp is fogod csinálni. Ennyi. Udvarias vagy. Ha mindig elmész, akkor előbb-utóbb szólni fog előre, hogy mikor szeretne jönni. Ilyenkor mindig tudod mondani, hogy sajnos nem érsz rá, dolgod van. (Értelemszerűen SOHA nem mondd meg neki, hogy hova mész, mi a dolgod. Csak dolgod van és kész. Ha rákérdez, megismétled, hogy DOLGOM VAN.)

Ha mindig elmész otthonról és soha nem fogadod meg a tanácsát (csak higgadtan, nyugodtan, nem reagálni többet, mint hogy "köszönöm, de én ellenkezőleg gondolom, ezért úgy is csinálom"), akkor le fog akadni. Szerintem sógorhoz is azért nem megy, mert kiosztották ott már. Te meg tűrsz, úgyhogy inkább ide jár.

Ha sértődik, veszekszik, te ne szállj bele, maradj nyugodt, nem kell reagálnod semmit. Ha befejezte a hisztit, akkor se reagálsz semmit. Hozzá se kell szólni, nézz át rajta, intézd a dolgodat közben ő meg hadd hisztizzen. Ne foglalkozz ezzel, mert ez érzelmi zsarolás, ne dőlj be neki. Nyugodtan, csendben intézed a dolgodat és kész. Ha nem reagálsz, abbahagyja majd.

Ha gondolod, akkor meg célozz nyugodtan az ajándékokra, amiket a többi unokának vett. Kérdezz rá tőle, hogy "mit is kapott az egyik unoka legutóbb? Klassz, az az én gyerekemnek is kellene egy. Kár, hogy ő nem kapott, kár hogy ő nem jutott a mama eszébe. Na, mindegy, majd legközelebb hoz neki is a mama."

De én inkább nem erőltetném, inkább ne vegyen, ne hozzon semmit, mert még azt is hallgathatod.

nálunk hasonló volt a helyzet. mindenbe belepofázott. hogy rövid legyek.

mikor elegem lett, közöltem, sem én, sem a fiam nem megy oda. a baba majd akkor mehet, hha akkora lesz, h azt mondja, oda szeretne menni. anyósom pedig nem jöhet ide. annyi engedményt tettem, h a fiam az apjával heti 1szer max. 1 órára ott lehet. nem engedek ebből. azóta tudja, hol a helye, és kuss van. ja! és rajtam felbuzdulva a papucs apósom is a sarkára állt, így 35 év után. szóval csak hajrá, és bátran:)))

Szia!

Mindenféleképp állítsd le! Ha nem beszélsz vele ez még tovább fog fajulni! Ne hagyd magad. A pároddal való kapcsolatnak sem tesz jót. Én kerek perec elé álltam a párom nagymamája elé (anyukája meghalt) aki utált mert elvettem az Ő kis unokáját hogy mondja meg mi baja velem. Nem részletezem de volt üvöltözés! Apósom szeret Ő is le kiabálta kicsit azóta szent a béke beszélgetünk. Amúgy meg még köszönésem se fogadta. Megszületett a dédunokája oda van érte.

Sok erőt és végre nyugalmat kívánok átérzem az ilyeneket!

Kedves Anyuka!

Mélységesen átérzem a helyzeted, tőlem anyósom 200 m lakik.

Kiborít, amióta a fiam megszületett állandóan a nyakunkon lóg.

Kész csőd a magán életünk, állandóan lesi mikor érkezik a fiacskája és sipp-supp már itt is terem.

Ráadásul a házat tőlük kaptuk , ők laktak itt régen és még mindig úgy járkál ki be az udvaron, mintha itthon lenne.

Ha elmegyek a gyerekkel már az udvaron, vagy a ház előtt várnak.

Ezért nálam mindkét ajtó kulcsra van zárva csak akkor jöhetnek be ha engedem.

Most odáig fajult a helyzet, mondtam a páromnak ha nem tesz valamit, elfogom hagyni a gyerekkel.

Kb 4 napig duzogot, nem jött, mi vittük a gyereket.

Erre 2 napja kb már 6 alkalommal volt itt.

És ekkor történt a csoda, elesett az udvarunkon és eltörte a lábát. erre mondják, Isten nem ver bottal! :-)

Így pár napig fellélegezhetek!!!!