Miért nem ragaszkodik hozzám a kisbabám? Nem vagyok egy naiv, kis csitri, de valahogy másképp képzeltem el az anyaságot.

7 hónapos a kislányom. Szerencsére nagyon jól elvan társaságban, mosolygós, barátkozós. Amit hiányolok, az az ici-pici plusz, úgymond láthatatlan kötelék, amitől érzem, hogy én vagyok az anyja, és mindenkit szeret, de engem a legjobban. Például: Ha társaságban vagyunk, nem keres a szemével, sokszor nem is néz rám, mondjuk azért, hogy nyugtázza, hogy "oké-oké anya itt van a közelben, mulatok tovább pl. a papával"." Ugyanolyan kedvesen mosolyog egy idegenre is, mint rám. Ha teljesen mindegy neki, hisz jól fogadja mástól is, hogy ki eteti, fürdeti, altatja, akkor én az anyja, hogy érezzem magam? Mikor fogja azt éreztetni velem, hogy én vagyok neki aki pótolhatatlan?