Van itt olyan anyuka, aki úgy tanult meg vezetni (esetleg újra), hogy már gyereke (i) volt (ak)? Hogy ment a vezetés? Mennyi idő kellett, hogy egyedül merj vezetni gyerekkel a hátad mögött?

Én ilyen anyuka vagyok:)

A másodikkal gyermekkel voltam terhes, mikor megcsináltam a jogsit 10 hónappal ezelőtt.Nagyon nehéz volt megoldani, de sikerült.A városban egyedül 5 hónapos jogsival vezettem, messzebbre pedig 2 hónappal ezelőtt mertem egyedül menni velük.Még most sem merek/szeretek annyira egyedül menni, mert mindig akkor kell valami valamelyik gyereknek, amikor vezetek.És amikor ordítanak idegesebb, kapkodósabb vagyok.

99-es a jogsim. A papír megszerzése után kb. 5x vezettem autót, mindig valaki másét, mindig bizonytalanul és halál bénán. Gyakorlatilag a jogsi megszerzésekor sem tudtam még vezetni rendesen, nem is tudom, mire adták meg... no mindegy.

Nekünk egyáltalán nem is volt autónk, de már két kisgyerekünk igen. Miután a másodikat megszültem, kiderült, hogy van egy gerincbetegségem, elvileg nem emelhetek. Miután elkezdett a nagy oviba járni, úgy hoztam-vittem, hogy a kicsit babakocsival toltam. Októbertől januárig teljesen kikészült a hátam. Úgy döntöttünk, hogy innentől az autó már nem luxus hanem létkérdés. Vettünk egy (jó régi) használt autót, ami egyébként jól működik és családi autó. Ja, és a férjemnek akkor még jogsija sem volt. :o)

Szóval nekem kellett vezetnem. Elmentem 4x a sógorommal egy "ingerszegény környezetbe", és ott vezettem. Majd kétszer megjártuk a lakás-ovi útvonalat, kinéztük hol fogok megállni és az útvonal minden részletét átbeszéltük.

Másnaptól én vittem őket az oviba.

Nem volt választásom.

Bizonytalan voltam, sok hülyeséget csináltam, lefulladások stb, de szép lassan belejöttem.

Azóta eltelt egy év és 3 hónap. Most vagyok úgy, hogy bárhová elvezetek, Budapesten a belvárosban is. (Szerencsére nem ott lakunk, az ovis vonal azért barátságosabb)

Ja, a T betűt persze használtam, egy jó fél évig segítség volt, utána már inkább csak hátráltatott, mert sokan pl. nem engednek be, nehogy egy tanuló menjen előttük stb. De ezt jól lehet érzékelni, mikor jön el a pillanat.

Csak bátran! És ilyenkor jó elkezdeni is, mert most jó idő van, sajnos nekem hóban fagyban kellett még, az egy külön kaland... :o)

Az lemaradt, hogy a babakocsit a buszra kellett fel-le tennem, meg a nagy gyereket is, ezért készült ki a hátam, nem a sima tolástól. :o)))

második

Budapest melletti kisvárosban élünk. A szomszéd anyuka 1 gyerek után tanult meg vezetni (bár lehet, hogy már a második is meg volt). Ő is azért tette le a jogsit, hogy a gyerekeket tudja hordani mindenfelé.

Most 3 pici gyereke van, a legnagyobb is még ovis, és simán bepattannak autóba.

Azt ugyan nem tudom, hogy Budapestre mennyire megy be, nem hiszem, mert nincs arra nagyon dolguk. Ott azért nehezebb vezetni.

Szia! Nekem is régóta van jogsim, de nem nagyon vezettem, illetve ha igen, akkor is általában este, amikor nem nagyon van forgalom. De mostmár egyre többször kénytelen vagyok beülni a kislányommal. Múltkor többször is dokihoz kellett vinni, Apa meg dolgozott.

Épp tegnap volt az első alkalom, amikor a városból is kimerészkedtem és nem is volt olyan rémes. :)

Csak ügyesen. :D

Az elsővel voltam 6 hónapos terhes, amikor megkaptam a jogsimat. Aztán szülésig maximum hétvégén vezettem anyuék falujában, mert a hétköznap Pesten a férjem használta a kocsit.

Egy hónapos volt a gyerkőc, amikor fejest kellett ugranom a mély vízbe, mert a férjem néhány hónapig tőlünk messze dolgozott, de az autó nálam maradt.

A városban megoldottam tömegközlekedéssel, sétával a napi programot, de pl. nagybevásárlást csak kocsival tudtam intézni, a szüleimhez, anyósomékhoz is csak így jutottam le. Hamar belerázódtam, ma már ki sem lehet durrantania volán mögül. Amúgy tavaly ősszel lett "nagykorú" a jogsim :-)