Anyukák, akiknek a gyermeke még kicsi (0-10év közötti), a ti válaszotokra lennék kíváncsi: nem féltek, hogy ha gyereketek majd elkezd kamaszodni, rossz társaságba keveredik, elkezd inni, cigizni, drogozni? Ki lehet ezt küszöbölni?

Külföldön tanultam 3 év alatti gyermek nevelést, és volt pár kurzus hallgató akiknek már tini gyerekeik voltak, így sokszor felmerült ez a kérdés.

A szakember szerint egy gyermeket kb 11-12 éves korig tudod nevelni. Innentöl már nincs nevelés, hanem a meglévö értékeket, hátteret tudod kezelni, irányítani.

Na most épp ésszel bele gondolva egy tini akinek valamit megtíltanak otthon kimegy az utcára és már csak azért is megcsinálja.

Ezért a szerintem is megfelelö viselkedés elmondani teljes gondolatodat pl a cigiröl drogról. Elétenni az elrettentö példákat, folyamatosan témában lenni ezzel. megmondani hogy a te házadban senki nem cigizik így otthon ö sem teheti. de az hogy utcán máshol mit tesz nem tudod már megtenni.

èn 31 évs vagyok még aprócska a gyerekem, de ha így marad a világ és csak cigi, pia és drog lesz, akkor megfelelö korban elkezdek vele beszélni erröl. mivel én koca dohányos vagyok, néha napján partikon, sütögetésen cigizek, így elmodnom neki hgy 18 év alatt miért rossza cigizés, miért nem ihat alkoholt 18 év alatt, mit okoz a fejlödésben. majd a rászokás hátulütöjét, problémákat betegségeket. a drogoknál megmutatom mit tesz a drog föleg a keémyebb az emberekkel. habár mi is füveztünk támogatni nem fogom, de elmondom mi lesz ha a füvezéshez hozzá szokik, hogy lehet könnyen egy füves cigiröl heroinra szokni stb...

Szerintem ha jó hátteret adsz a gyereknek, akkor ezekröl tudtok majd beszélni, még ha nehezen is. Tiltani talán a legnagyobb butaság föleg egy tininek.

Én abban bízom, hogy a mi példánk majd elegendő lesz, azaz, hogy mértékkel és okosan. Ahogy az előttem válaszoló is írta, nálunk sem tilos a dohányzás, néha én is "bűnbe esek". Ugyanúgy mindig tele a bárszekrény (szeszes ital forgalmazó cégnél dolgozom), mégsem vagyunk alkoholisták, alkalom adtán kulturáltan. Néha vacsihoz van sör vagy bor csak úgy is. Ezt csak azért írtam le, mert ez alapján szeretném azt hinni, hogy ha nem szigorúan tilos és tiltott és az ördögtől való a dohányzás meg az ivás, akkor kevésbé lesz érdekes. Arra nyilván fel vagyok készülve, hogy ki fogják próbálni, és meg fogják ismerni a határaikat is (én sem voltam kisangyal, bár engem mondjuk tiltottak mindentől...).

A drogok nehezebb kérdés, mert fűnél komolyabb dologgal mi sem próbálkoztunk sose, mert őszintén szólva én a felvilágosító anyagok hatására nagyon féltem még kipróbálni is bármit.

Ami jobban aggaszt, hogy most már egy jó iskola sem biztosíték arra, hogy ne legyen meg a rossz társaság.

Ja és a tágabb rokonságban is van jó pár elrettentő példa, őket is "meg lehet nézni".

Alapvetően arra fogok törekedni, hogy bízzon bennünk annyira, hogy úgy tudjon hazajönni, hogy nem kell titkolózni, nem kell mindenáron megfelelni, de alapvető játékszabályok betartása mellett. Szép tervek, remélem sikerülni fog :).

A mi babánk még nagyon pici, de szerencsére sok olyan család van az ismeretségi körükben, akiknek "sikerült" a gyereknevelés, a gyermekeink minden káros szenvedélytől mentesek, kamaszkorukban is viszonylag problémamentesek voltak, szóval akik jó példák a számunkra. Belőlük kiindulva a recept a következő: amíg nagyon kicsi, tegyétek "biztosan kötődővé" (ez röviden azt jelenti, hogy mindig megbízhatott a szüleiben, mindig odafigyeltek a szükségleteire stb. - noha nem kényeztették el -, ezáltal mélyen bízik a szüleiben). Ha ez pici korban sikerült, később erre az alapra építve sokkal könnyebben magáévá fogja tenni a szülei értékrendjét, azok a gyermekkora során beépülnek, és belső értékekké válnak nála.

Ehhez az szükséges, hogy a szüleitől mindig jó példát lásson, sose csalódjon bennük, és lehetőleg a környezetétől is jó példát lásson - magyarán szólva olyan oviba, iskolába járjon, ahol "jó a társaság", nincsenek zűrös emberek, sem az óvónők, tanárok, sem a többi gyerek. (Mert hallottam már olyan óvónéniről, akinek egy fülében 5 fülbevaló volt, na lehet, hogy őhozzá nem szeretném járatni a gyerekemet - akármilyen apróság is ez, azért igenis számít szerintem.)

Igen félek,mert sajnos én meg az apja is megértük a pénzünket...

Ittunk,cigiztünk,és hát volt más is,persze nem nagyon,nem olyan veszélyes módon,de volt.Azért is félek,mert mindketten nagyon jó,szerető,gondoskodó családból jöttünk,tehát azt gondolom a neveltetés az csak egy része a dolognak.Ha valaki rossz dolgokat művel,nem lehet a neveltetésre fogni.Persze akire szarnak a szülei nagyobb eséllyel kerül bajba,de ez sem törvényszerű.

Próbálom őszintén nevelni,hogy megbízhasson bennem,el fogok neki mondani a dolgokat a kamaszkoromból,és nem akarom,hogy tabuk legyenek,sem a drog,sem a szex...ezekről beszélni kell!És muszáj hagyni hadd tapasztaljon dolgokat.ez szerintem a legnehezebb.

Utolsó mondatként,azért ennek ellenére felelősségteljes,szolid,normális,dolgozó,diplomás emberek lettünk,úgyhogy mindenkinek van remény :)

Szerintem a mai világban az is a baj,hogy nincs idejük a szölőknek kamaszkorban odafigyelni,sokat beszélgetni a gyerekükkel mert rohannak,dolgoznak hogy megéljenek!

Itt is sok Anyuka írja hogy Apa hétfőtől szombatig dolgozik vagy reggeltől estig hétvégén meg maszekol stb de hát ugye muszály,hogy ennivalót tudjon adni a család szájába!

És csak rohanunk,dolgozunk,nyomjuk mint az állat megkérdezzük a gyereket"megcsináltad a leckéd?"Válasz:"igen"de nem ellenőrzi le a szülő aztán meg csodálkozik szülőin,hogy milyen rossz tanuló a gyereke(a saját példámból indultam ki,szüleim elváltak,anyám dolozott hogy az albit,rezsit kitudja fizetni és eltudjon minket tartani!persze mire volt este ideje??,Semmire csak mi volt ma a suliban..ááá semmmi különös és ennyivel el volt intézve a dolog mert már rohant is főzni,mosni,takarítani!és hát persze szépen lassan és is lejjebb adtam a tanulásból hisz nem volt senki aki számon kérjen vagy segítsen ha valamibe elakadtam)

És akkor még arról nem is beszéltünk,hogy leülni és beszélni a szexről,drogról,rossz társaságról stb

Na a lényeg az hogy ebben a rohano,monoton világban nagyon nehéz kiszorítani azt az időt hogy sokat tudjunk foglalkozni,beszélgetni a gyerkőccel!

Az én fiam 2 éves de én anyám hibájából tanultam,ha megfeszülök este akkor le fofgok vele ülni átnézni a leckét,kicsit baráti viszonyban elbeszélgetni,elmondani a cigiről,drogról a tényeket....és ha kell akkor éjszaka főzök,takarítok csak hogy Tőle ne vegyem el az időt!

Sziasztok :)

Én 15 éves vagyok, és csak "gyerekfejjel" mondom :) : cigizek, sok hülyeséget csináltam, pedig jól neveltek, mégis kellett...de szeretnek így is, mert ez számít csak igazán:)