Játszótéren ismerkedés? Hogyan kezdeményezel ha új vagy, de a többiek ismerik egymást?

Ha nem akarsz nem kell a többi anyukával beszélgetni, bár szerintem néha jól esik az embernek.

A nézelődőkkel meg ne törődj, ha boltba mész, vag yaz utcán sétálsz ott is megnézhetnek.

Én nem vagyok egy ismerkedős fajta, de nem is azért megyünk játszótérre, hogy én ismerkedjek.

Engem nem nagyon érdekelnek más anyukák. Ha a lányom jól elvan, játszik más gyerekekkel, akkor oké, tök jó. De az anyukák nem érdekelnek. Persze ha hozzám szólnak, akkor nem vonulok el, és nem durcizok a játszótér sarkában :), de én magamtól nem igazán ismerkedem.

Soha nem érdekelt, ha valaki megnéz. Lehet amúgy csak te érzed, hogy néznek, mert nem szeretsz játszóterezni és barátkozni, és ezért gyártod magadnak az előítéleteket.

Szerintem nyugi, ha gyereked akar játszóterezni, hát menjetek, de nem kötelező senkivel jópofiznod.

Az én véleményem az, hogy lehet, hogy neked nem szimpatikusak az anyukák - mert miért is lenne az? Nem lehet mindenkinek mindenki szimpatikus, ezzel nincs is baj!

De: a gyereknek nem árt, ha szocializálódik kicsit. Neki jó, ha társaságban van, ha ismerkedik, barátkozik más gyerekekkel. Szóval szerintem ne magadat nézd, hanem a picit, és ha nem is minden nap, de heti 1-2 alkalommal azért vidd el.

Nem tudom miért, de sokáig én is azt hittem, hogy a játszótéren beszélgetni kell az anyukákkal, és ha valaki ezt nem akarja, akkor az ciki.

De komolyan nem tudom hová tettem az agyam, mert hát kit érdekel más anyuka? A gyerek miatt megyünk játszótérre, nem miattam. Ha valaki nagyon beszédes, és mindenáron ismerkedni akar, hát visszaválaszolok. De alapvetően a gyerekem figyelem, miatta vagyok ott és pont nem érdekel más, vadidegen anyuka.

2 éve az egyik anyukát megkérdeztem, hol vette a gyereknek az esőnadrágot! Elkezdtünk beszélgetni, másnap megint találkoztunk, váltottunk pár szót, majd másnap ismét, a bégén már megbeszéltük ki mikor megy hogy találkozzunk, a gyerekek is szépen eljátszottak, egy idősek, most már barátok vagyunk, heti 2-3 alkalommal átjönnek. Másik barátnőm úgy lett, egy lépcsőházban laktunk 4 évig, nem is ismertem, nem is láttam, mindketten dolgoztunk, majd mikor 1,5 éves lett a gyerek a homokozóban elvették egymás játékait, mi meg elkezdtünk beszélgetni, haza indultunk mindketten, és kiderült egy házban lakunk:) na onnéttól kezdve mindig be kopogtat hogy megyünk-e sétálni, vagy a játszótérre. Most már ők is átjárnak szinte minden nap, gyerekek jól elvannak, mi meg dumálunk, vagy együtt eljárunk. Örülök ezeknek a kapcsolatoknak, nekem is jó hogy van kivel beszélgetni, ha úgy van vigyázunk a gyerekekre..., és s gyerekek is szeretik egymást. Utóbbi azt mondta sosem voltam neki szimpatikus, mindig olyan beképzeltnek tűntem, nem gondolta volna hogy ilyen barátságos közvetlen önzetlen vagyok:)

Van aki nekem sem szimpatikus, azzal csak köszönő viszonyban vagyunk, és csak pár szót váltunk, de lehet abból is többet ki lehetne hozni!

én nagyon antiszocc vagyok, de azt veszem észre, hogy a Manó -amióta jár- jó kapcsolódási pont és naponta leszólítanak hogy mennyi idős, milyen hangos, de jó a sapkája, hol vettem, ma meg odament egy anyukához és elkezdte kirámolni az anyuka kislányának a krétás táskáját, kértem a sűrű elnézéseket, anyu meg beszélgetést kezdeményezett, majd továbbálltunk. Szóval gondolom ilyen beszélgetésekből lesz valami ha mindkét fél szimpatikus a másiknak, de én tényleg nem mennék oda senkihez, mégis megtalálnak.

A gyerek miatt mindenképpen menni kell, de beszélgetni nem kötelező, ne csinálj ebből lelkiismereti problémát.