Őszintén, ti mennyi gyermeket tudnátok elviselni, mennyi az a felső határ számban? És mennyi van most, és mennyit szeretnétek?

Én későn kezdtem, 31 évesen szültem először, majd gyorsan 2 év múlva még egyet. Néha, amikor édesen eljátszanak együtt, és nyugi van, akkor ábrándozok még egy kislányról. De aztán hamar elhessegetem a dolgot. Nem elsősorban az anyagiak miatt, mert talán azt meg tudnánk oldani. Nekem sajnos nincs semmi segítségem, és ilyen kicsi korkülönbséggel nagyon nehéz volt. Pláne, amikor az egyik lebetegedett, aztán a másik is, aztán én is elkaptam. Szerintem ez egy rémálom. Volt olyan, hogy 3 napig 39 fokos lázzal talpaltam, mert hol az egyik sírt éjjel, hol a másik.

Ha fiatalabb lennék, szerintem úgy 5 év múlva bevállalnék még egyet. Vagy ha itt lenne a két nagymama, és segítene. Ez nekem nagy szívfájdalom, a férjem szülei sajnos már nem élnek. Anyám meg nem akar semmiben részt venni. Most is gondoltam, hogy a 4 napos hétvégén elvinném a gyerekeket hozzá, és meg tudnánk csinálni a kerti munkákat zavartalanul. De anyu nem vállalta, mert ő nem ér rá. Nem volt a 4-ből 1 napja az unokáira!

4-et akartam, 2 van, és úgy érzem 1 is sok :D :D :D

Komolyra fordítva, kis korkülönbséggel elég kimerítőek ketten, ezért egy darabig biztos nem szeretnék többet. Aztán ha nagyobbak lesznek, lehet, hogy meggondolom magam, az apjuk már emlegeti, hogy pár év múlva csak kéne még egy legalább.

Mi a férjemmel egy gyerkőcöt akartunk!(úgy gondoltuk még a fiúnk előtt,hogy mi nem igazán vagyunk alkalmasak szülői szerepre)

Most 22 hós a fiúnk és rajta vagyunk a kistesó projekten és még eltudom képzelni,hogy 3-4 év múlva legyen egy harmadik is!Szóval nállunk meg fordítva történnek a dolgok,rájöttünk,hogy nem is olyan rossz dolog ez a szülői szerep mint ahogy előtte nekünk sokan előadták!

Remélem minél hamarabb összejön a kistesó!