Mi ez a bizonytalanság bennem, ha a gyerekem beteg?
Úgy elvagyok keseredve!!!
Alapvetően egy talpraesett,magabiztos nő vagyok!
DE
Ha a kislányom beteg,összeomlok...
Nem tudom,jól ápolom e ,nem teszek e rosszat neki..stb.
Felhivok telefonon,boldog-boldogtalant tanácsért..és a mire mindenki elmondja a véleményét,ugyan ott vagy ,mint az elején..semmit sem tudok!
Nem volt sokszor beteg a picúrom,most van másodszor megfázva az egy év alatt..én állandóan retegek,hogy nehogy valami baja legyen!
Igaz egyedül vagyunk,a párom csak havonta jár haza ,talán ez is baj,hogy nem nagyon van kire számitani.
Nem tudom miért bennem ez a nagy félelem!?
Most is,folyt az orra..porszivoztam,fenistil cseppet adtam
,hála az égnek láza nem volt.
Hivtam az ügyeletet mit csináljak,az előzöeket mondták.
Mára már nem kell annyiszor orrszivózni,most meg attól rettegek,hogy bizos eldugul bent neki és az is baj!!!
ÁÁÁ tiszta idióta vagyok????
Elnézést,hogy igy ideboritottam!!
Nem birtam,ki kell írnom magamból!
Ugye nem csak én vagyok ilyen???
Mit csináljak,hogy ez jobb legyen,tiszta "para" vagyok!?
Köszönöm,hogy ha elolvastatok és ha még írnátok is...azt nagyon megköszönném!
Akár ápolási tanácsot is szivesen fogadnék!
Nagyon köszönöm,hogy időt szántatok rám.
Talán valamivel jobban viselném ha a párom itthon lenne.
Mindig az van bennem,hogy ha történik valami akkor egyedül nem fogok tudni helytállni,ez is befolyásolja a félelmeimet.Mert ha menni kellene orvoshoz akkor,ugye amig én felöltöztetem a gyereket,addig apa beinditja az autót (vidéken lakunk)stb.Már be sem állok az autóval a garázsba,hogy baj esetén nem kelljen azzal is az időt vesztegetni.
Sokszor úgy gondolom ez már beteges nálam! :(
Vagy már attól is kiakadok,ha orvoshoz kellene menni,utálom ,ahogy a torkába nyúlt a múltkor is...szóval ,amióta anya lettem ,kivettek "valmit" belőlem,amitől eddig olyan magabiztos voltam:)
Jajj Lányok!
Én meg már azt hittem,hogy csak én vagyok ennyire "idegbeteg" ilyenkor"
DE
Tudjátok mi az őrület?
Hogy bármelyik gyereknek a családban ha valami baja van,ezelőtt mindig engem hivtak tanácsért pikk-pakk tudtam mit kell csinálni...
A páromnak van egy nagyobb lánykája,aki gyakran van nálunk.
Neki krónikus hörghurutja van..nagyon kell rá vigyázni...ha bárminkor baja volt,akár magas lázzal is ,hihetelen önfegyelemmel és magabizossággal ápoltam...sőt az injekció beadását is csak velem volt hajlandó engedni :) szószerint...mert nem egyszerű a kiscsaj(de ebbe most nem megyek bele)
Szóval az az őrület,hogy ha a saját gyerekmről van szó félhülye leszek az idegeskedéstő...leblokkolok,belelovallom magam a milenne,ha c. szituba..annak meg tudjátok mi a vége!?
Pedig mindig elhatározom,hogy megnyugszom és bla-bla-bla...de men megy!
Nekünk éppen tegnap volt egy őrült esténk. A lányom lefejelte az ágy szélét. Ilyenkor sík hülye leszek, mert lelki szemeimmel már látom hogy a kórházban ülünk, mert bevérzik az agya aztán....
Tiszta hülye vagyok. Én nem tudom mi lesz így az elkövetkező 20-25 évben. Meg fogok zakkanni.
Nem tudom,miért pontozza le valaki,azt amire én kivétel nélkül "zöld kezet" adtam!!!!
Ennyi boldogsága legyen!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!