Ott hagynád egész napra (plusz lehet vacsira, fürdésre, altatásra) vagy nem?

Én így biztosan nem. Főleg nem első fürdetés/ott alvásra.

A lányom 14 hónapos lesz, amikor mi esküőre megyünk. De előtte 1-2 alkalommal biztosan ott fog aludni tesóméknál, hogy szokja. Így nem akkor derül ki, hogy valami nem oké.

Ha ennyire ragaszkodik hozzád, akkor ez így elsőre nagyon durva, és valószínű, hogy nagy cirkusz lesz belőle (persze, lehet, hogy mégsem, de megvan rá az esély). Én mindenképpen előtte megkezdeném a szoktatást, azaz előbb olyan alkalommal próbálnám a nagyiéknál fürdetni, altatni, amikor ha szükséges, pár perc alatt oda tudsz menni. Sőt, először inkább együtt kéne, hogy a nagyiéknál te is ott vagy a háttérben, de a nagyi csinálja, és ha már elfogadja a kisfiad, akkor próbálni olyat, hogy te már nem vagy ott. És nem egyből egész napra mész el, hanem először mondjuk csak a boltba, utána esetleg pár órára, fodászhoz, orvoshoz... és ha már ilyenkor jól elvan, eljátszik, eszik, napközben alszik a nagyinál, akkor próbálnám ki az estét is. Szóval én a fokozatosság elvét alkalmaznám.

(3 gyerekes anyuka vagyok, akinek már aludtak a gyerekei a nagyinál egyedül, de nálunk a nagyi szinte minden hétköznap itt van nálunk pár órát segíteni, és már nem szopizik egyik gyerek sem)

Màr szinte a soraidbòl lejön hogy nem lenne jò neki nèlküled, de hidd el, te meg az aggodalomtòl agyilag csak ott lennèl a kisfiad mellett, nem tudnàd így te se felszabadultan èrezni magad.

Tarts pàr pròbàt akàr ùgy hogy anyud pròbàlja nálatok elaltatni... Legközelebb meg màr nàluk.

Nem csinàltàl semmit rosszul, ez köztetek egy ilyen erôs kötelèk majd alakul idôvel ès szoktatàssal.

A két gyerek olyan nálunk, hogy anya csak egy van, és érdekes, amikor itthon kellett hagynom mert olyan helyre mentem(főiskola, bank, évente egy mozi apjukkal) akkor semmi bajuk nem volt. Nagyapjuk, sógornőm nyugisan elvolt velük, altatta őket, pihentek a kicsik. Oké lerombolták a lakást, de azt velem is tudják.

Az elsőnél egy gombóc volt a gyomrom, remegtem, hogy ajjaj mi lesz, hogy bírják, azóta csak egy búcsúcsókot nyomok a homlokukra, és vígan el is vannak, mikor hazajövök repülnek felém. Egyszer el kell kezdeni, persze aki már tudja, hogy semmi baj se lesz, az könnyen beszél.

2,5éves és 1éves bébik