Csak az én vagyok ilyen szerencsés, hogy a másfél éves fiam még egyetlen egyszer sem aludta át az éjszakát, ráadásul mostanában hajnali 2től reggel 5-6ig kínlódik, pörög, forog, és az istenért sem bírom elaltatni?!

Jaj, véletlenül sem szeretnék bunkó lenni, de...ANNYIRA ÖRÜLÖK,HOGY NEM VAGYOK EGYEDÜL!:)Nagyon szépen köszönöm, hogy válaszoltatok, és minden egyes hozzászólásba magunkra ismertem!!Én is próbálkoztam,hogy hátha a tápszer nem elég laktató, és volt,hogy akár hajnali 2-3kor odaadtam neki a reggeli adagját.Volt,hogy bejött, de általában nem. Kísérleteztem a vacsora adagjával, időpontjával, a nappali alvásával, homeós bogyókkal..semmi. Mikor látom,hogy a kiságyában nem tudom visszaaltatni, én is berakom hozzánk, én is félálomban nézem, mit vergődik..semmi nem jó neki...És mivel éjjel nem alszik reggel 9-ig alszik, de ha hagynám akár 10ig is..de így a napirend, a reggeli, ebéd, a délutáni alvás is borul. Próbáltuk lefárasztani (ugripark), volt, hogy addig meséltünk neki, míg bealudt, volt hogy kimaradt a nappali alvás...és semmi. És persze már félek az éjszakáktól, mert az álmosságtól úgy érzem magam egész nap, mintha másnapos lennék. És már egyre kevésbé bírok "mosolygó, megértő, türelmes Teréz anya lenni" de inkább a férjemen vezetem le, nem a fiamon..úgyhogy a magánélet nálunk se zavartalan.

Szóval, azt látom, hogy a "miért" az titok marad, én továbbra is a bolygók állására, fogakra, a bux-index változására fogom az pocsék éjszakákat, de legalább már sokkal jobban érzem magam, hogy nem én vagyok a főbűnös (persze, csinálhattam volna okosabban, következetesebben is), de nagyon örülök, hogy válaszoltatok!Kitartást mindenkinek, és nyugodt éjszakákat!